Ismét San Francisco-ban jártunk (USA) és …

Ismét San Francisco-ban jártunk (USA) és meglátogattunk egy ottani etikus pénzintézetet. Ezt a felvételünket összekapcsoltuk korábbi hollandiai és németországi munkáink még soha be nem mutatott részeivel.
Nemcsak bankároknak!😉
Fogadjátok szeretettel!
  Fogel Frigyes

(Magyar hangok: Kiss Virág & Szabó Sipos Barnabás)

 

A Monsanto és a német vegyipari nagyvállalat, a Bayer egyesült

genetic-engineeringVajon a GMO erősödése mellett az ökogazdálkodásban előállított élelmiszerek iránti érdeklődés nőni fog?

Láthatóan ismét ügyesen teszik a dolgukat a németek (EU) és az amerikaiak.

Csendesen, lépésről lépésre építik a szabadkereskedelmi egyezményt (Transatlantic Trade and Investment Partnership – TTIP)

Mi pedig minden nap a kifizetett forintjainkal szavazunk.

Ha nem vesszük meg a termékeiket akkor bizony csődbe mennek hisz belőlünk élnek.

Ilyen egyszerű.

Mi döntünk.

Ők pedig minket tanítanak…

ff

Megcsonkított tölgy

Öreg tölgy, hogy megcsonkítottak,
Mily furcsa vagy és idegen,
Szaggattak, szenvedtél kínokat,
Mégis itt állsz dacosan, ridegen.
Olyan vagyok, mint te, nem halt el
Megnyirbált, kínzott életem,
A mindennapok mocskából fel,
Homlokom a fénybe merítem.
Mi gyöngéd és szelíd volt bennem,
Holtig gúnyolta a világ,
De éltem összetörhetetlen,
Boldog vagyok, békés s vidám.
Levelek hajtanak türelmes,
Szerteszabdalt ágaimon,
És dacolva kínnal szerelmes
Szívvel csüggök e bolond világon.

Hermann Hesse (1919)

Fordította: Horváth Géza

Hermann Hesse
Örök változás
Helikon

fa

Gyors hír:

Épp Madridban filmezünk.
A Cañada Real filmfesztiválon vagyunk.
A fesztivál sajtó tájékoztatóján madrid polgármester asszonya Manuela Carmena teljesen váratlanul témát váltva a következőket mondta (megpróbálom pontosan idézni):
“Akik tegnap áttörték a Marokkót és Melillát elválasztó kerítést azok a legjobbak és a legbátrabbak és mi azt akarjuk hogy velünk jöjjenek, igazán ezt akarjuk, mert készek arra amit ti tesztek: szociális vállalkozást.”
(Tegnap ismét több száz afrikai törte át a marokkót spanyolországtól elválasztó kerítést. A madridi polgármester asszony hatalmas mosollyal -ahogy fogalmazott “belső tapsolással fogadta a hírt”- teljesen váratlanul témát váltva tette kinyilatkoztatását legtöbbünk nagy megrökönyödésére a filmes kollégák és a kamerák jelenlétében).
Frigyes Fogel
http://www.FogelMedia.com

manuelacarmena_560x280

Néhány gondolat C.G. Jung-tól. Talán segít…

Jung“Az embernek szembe kell néznie a szenvedés problémájával. A keleti ember úgy próbál megszabadulni a szenvedéstől, hogy nem vesz tudomást róla. A nyugati ember drogokkal próbálja megszüntetni a szenvedést. Pedig a szenvedést leküzdeni kell, és csak azáltal lehet leküzdeni, hogy elviseljük.”

 

“Az olyan társadalom, amelyet csupa kiváló emberből szerveztek össze, moralitás és intelligencia dolgában egy nagy, ostoba és erőszakos állathoz hasonlít.”
Grundw. 3- köt. 37. old.

 

“Minél nagyobb a kollektív tudat tartalma, annál inkább elveszíti az én gyakorlati jelentőségét. Az ént úgyszólván felszívják a kollektív tudat véleményei és törekvései, és ennek következtében létrejön a tömegember, aki mindig valamilyen „izmus” rabja. Az én csak akkor őrzi meg az önállóságát, ha nem azonosul a szemben álló ellentétek egyikével, ha középen tud maradni közöttük. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha nem csak az egyiknek, de a másiknak is tudatában van. Ezt a felismerést nemcsak társadalmi és politikai vezetői, hanem vallási vezetői is megnehezítik. Mindannyian az egyik melletti döntést akarják és így az egyén maradéktalan azonosulását egy szükségképpen egyoldalú „igazsággal”. Még ha nagy igazságról volna is szó, a vele való azonosulás valóságos katasztrófa lenne, ugyanis megállítja a további szellemi fejlődést. Ebben az esetben az embernek ismeret, tudás helyett csak meggyőződése van, és ez néha sokkal kényelmesebb és ezért vonzóbb.”
Grundw. 2. köt. 61-62. old.

 

“Szükség volna afféle „felnőttek iskoláira”, ahol az ön- és emberismeretnek legalább az elemeivel meg lehetne ismertetni az embereket. Több ízben tettem erre javaslatot, de mindez jámbor óhaj marad, jóllehet elméletileg bizonyosan mindenki elismeri, hogy önismeret nélkül nem lehetséges általános megértés a társadalomban. Az illetékesek bizonyára megtalálnák az eszközöket és az utakat, ha valamilyen technikai problémáról volna szó. De mivel csak a legfontosabbról, tudniillik az ember leikéről és az emberi kapcsolatokról beszélünk, erre nincs sem tanító, sem tanuló, sem tankönyv, sem tanfolyam, hanem vállrándítással intézik el ezt a kérdést is azzal, hogy „kéne”. Túlságosan népszerűtlen az a követelmény, hogy mindenki kezdje magán, és ezért minden marad a régiben.”
Briefe. II. köt. 419. old.

 
“A saját belső árnyékunkba való bepillantás eredménye az a szerénység, amely elengedhetetlen a tökéletlenség elismeréséhez. És éppen erre az elismerésre és figyelembevételre van szükség, valahányszor emberi kapcsolatot akarunk létesíteni. Ez a kapcsolat nem a differenciálódáson és a tökéletességen alapul, amelyek ugyanis a különbséget emelik ki és ellentétet provokálnak, hanem inkább a tökéletlenen, a gyengén, a segítségre és támogatásra szorulón, ami a függés, az alárendeltség oka és motívuma. A tökéletesnek nincs szüksége a másikra, annál inkább szüksége van a másikra a gyengének, aki támaszt keres és semmi olyasmit nem szegez szembe a másikkal, ami őt alárendelt helyzetbe kényszerít- hetné vagy akár erkölcsi felsőbbrendűséggel megalázná. Ilyen eset azonban túlságosan könnyen fordul elő ott, ahol fennkölt eszmények túlságosan látványos szerepet játszanak.
Ezeket a gondolatokat nem szabad afféle fölösleges szentimentalizmusnak tekinteni. Az emberi kapcsolatoknak és társadalmunk belső koherenciájának a kérdése sürgető azért, mert az összezsúfolt tömegember atomizálódik, s személyes kapcsolatait szétrombolta a székében elterjedt bizalmatlanság, gyanakvás. Ahol jogbizonytalanság, rendőri besúgás és terror uralkodik, az emberek magukra maradnak, elmagányosodnak, ami éppen a célja a diktatórikus államnak, mivel ez tehetetlen társadalmi egyedek lehető legnagyobb tömegének összeverbuválásán alapul. Ezzel a veszéllyel szemben a szabad társadalomnak érzelmi természetű kötőanyagra van szüksége, vagyis egy elvre, amilyen a kari- tász, a keresztény felebaráti szeretet. Viszont éppen az embertársaink iránti szeretet sínyli meg leginkább a projekciók [a másra történő kivetítések] által előidézett megértéshiányt.
Ez a feladat a szabad társadalom legfőbb érdeke, ha pszichológiai belátásból kiindulva törődik az emberi kapcsolatok kérdésével, mert ezen alapul saját koherenciája és ereje is. Ahol a szeretet véget ér, elkezdődik a hatalom, az erőszak és a terror.”
Lesebuch. 319-320. old.

 

 

“Amíg 1914-ben ki nem tört a háború, teljesen meg voltunk győződve arról, hogy a világ ésszerű eszközökkel rendbe hozható. Most [19391 pedig bámulattal éljük meg azt a színjátékot, melyben államok lépnek föl a teokrá- cia ősi igényével, ami a totalitás, és aminek elkerülhetetlen kísérője a szabad vélemény- nyilvánítás elnyomása. Megint azt látjuk, hogy emberek egymás nyakát szegik azon gyermeteg teória okán, hogy mi módon kell előállítani a földi paradicsomot. Nem nehéz meglátni: az alvilág – hogy ne mondjam, a pokol – hatalmai, amelyek korábban egy gigantikus szellemi épületben többé-kevésbé eredményesen meg lehettek fékezve láncra verten, most államrabszolgaságot és állambörtönt alkotnak vagy legalábbis ezen szorgoskodnak, ami a legcsekélyebb mértékben sem nevezhető lelkileg vagy szellemileg vonzónak. Nincsenek kevesen manapság azok, akik meg vannak győződve róla: nem egészen elegendő a puszta emberi értelem azon hatalmas feladatok elvégzésére, hogy megfékezzék a kitört vulkánt.”
G\V. 11. köt. 64-65. old.; Grundw. 4. köt. 54-55. old.

 
“Minden korszaknak megvan a maga egyoldalúsága, elfogultsága és lelki szenvedése.
Egy korszak olyan, mint az egyén lelke, megvan a maga különös, specifikusan korlátolt tudati helyzete, miért is kiegyenlítésre szorul. Ezen aztán az egyetemes tudattalan munkál, akképpen, hogy egy irodalmi nagyság vagy látnok kifejezésre juttatja azt, amit a kor helyzetének némasága elfátyoloz, s képben vagy tettben színre hozza azt, amire mindenek megérteden szükséglete várt, akár jó, akár rossz legyen is az, egy kor gyógyulására vagy lerombolására.”
C.W. 15. köt. 113. old.

 
“Arcátlan vakmerőség azt képzelnünk, hogy mindig meg tudjuk mondani, mi jó vagy rossz a páciensnek. Valami talán tényleg rossz számára, de mégis megteszi, amiért aztán lelkifurdalást is érez. Ez az illető számára – gyógyászatiig nézve, tehát tapasztalatilag – nagyon jó lehet. Talán meg kell élnie a rosszat, elszenvedve annak hatalmát.”
GW. 10. köt. 501. old.; Grundw. 9. köt. 113-114. old.; Álom és lelkiismeret. 90. old.

Megismerkedtem egyszer egy tiszteletreméltó férfival…

JungMegismerkedtem egyszer egy tiszteletreméltó férfival – nyugodtan nevezhetnénk szentnek is három napig figyeltem, és sehogy sem tudtam felfedezni benne a halandó ember gyarlóságát. Kisebbrendűségi érzésem fenyegetővé vált, és már kezdtem komolyan arra gondolni, hogy meg kell javulnom. A negyedik napon azonban beszéltem a feleségével… Azóta soha többé nem tért vissza ez az érzés. Megtanultam viszont, hogy az, aki eggyé válik personájával, minden zavaró mozzanatot képviseltetni tud feleségével, anélkül hogy az asszony ezt észrevenné, bár önfeláldozásáért súlyos neurózissal fizet.

A társadalmi szereppel való azonosulások általában bővizű forrásai a neurózisoknak. Az ember nem tud kénye-kedve szerint megszabadulni egy mesterséges személyiségtől. Ennek már a megkísérlése is minden szokványos esetben tudattalan reakciókat – depressziókat, indulatkitöréseket, szorongást, kényszerképzeteket, gyengeségeket, szenvedélyeket stb. – idéz elő. A társadalmilag „erős férfi” a „magánéletben” gyakran gyermek saját érzelmi állapotaival szemben, nyilvános fegyelme (amelyet másoktól különösen megkövetel) a magánéletben siralmasan megbukik. „Hivatásszeretete” odahaza melankolikus képet mutat, „makulátlan” nyilvános erkölcse a maszk mögött furán fest – nem akarunk tényekről beszélni, hanem csupán fantáziákról, az ilyen férfi felesége is tudna egyet-mást mesélni; önzetlen altruizmusáról meg gyermekeinek van más véleményük.

Amilyen mértékben az egyént a világ a maszkkal való azonosulásra készteti, ugyanolyan mértékben ki van szolgáltatva a belülről történő hatásnak. „A magas a mélyen áll” – mondja Lao-ce. Belülről előnyomakodik egy ellentét; olyan ez, mintha a tudattalan ugyanolyan erővel nyomná el az ént, amilyen erővel a persona vonzza. Az ellenállásra való képtelenség kívül… hasonló gyengeséget jelent belül a tudattalan hatásaival szemben. Az ember kívül eljátssza a hatásos és erőteljes szerepet, belül meg kifejlődik az elnőiesedett gyengeség a tudattalan minden hatásával szemben; lassanként uralkodóvá válnak a hangulatok és a szeszélyek, a szorongás, sőt az elnőiesedett szexualitás (amely az impotenciában éri el a tetőfokát).
Grundw. 3. köt. 76-77. old.
Általában nem szeretném tagadni a valódi próféták előfordulását, az óvatosság kedvéért azonban először minden egyes esetet megkérdőjeleznék, mivel ez nagyon is megfontolandó dolog, s nem szánhatjuk rá magunkat könnyedén arra, hogy minden további nélkül valódinak tartsuk. Minden igazi próféta eleinte derekasan védekezik e szerep öntudatlan feltételezése ellen. Ezért ahol hirtelen támad egy próféta, ott jobb, ha lelki egyensúlyvesztésre gyanakszunk.

A prófétaság lehetősége mellett azonban egy másik, szubtilisebb és látszólag legiti- mebb öröm is csábítja az embert, nevezetesen az, hogy próféta tanítványa legyen. Ez a nagy többség számára egyenesen ideális technika. Előnyei, hogy az ódium dignitatis, vagyis a prófétai méltósággal járó emberfeletti kötelezettség a jóval édesebb otium in- dignitatisba [a méltatlanság kényelmébe] fordul; az ember méltatlan; szerényen megül a „mester” lábánál és óvakodik attól, hogy saját gondolatai legyenek.
Grundw. 53-54. old.

C. G. JUNG
Gondolatok az álomról és az önismeretről

Kossuth könyvkiadó 1996
Fordította S. Nyirő József