Ismét San Francisco-ban jártunk (USA) és …

Ismét San Francisco-ban jártunk (USA) és meglátogattunk egy ottani etikus pénzintézetet. Ezt a felvételünket összekapcsoltuk korábbi hollandiai és németországi munkáink még soha be nem mutatott részeivel.
Nemcsak bankároknak!😉
Fogadjátok szeretettel!
  Fogel Frigyes

(Magyar hangok: Kiss Virág & Szabó Sipos Barnabás)

 

Törölte a A Megvásárolt Újságírók és a Menekültipar című könyv szerzőjét a FACEBOOK. Udo Ulfkotte FB oldalát 30ezer ember lájkolta.

forrás: Twitter: Udo Ulfkotte

2014 szeptemberében jelent meg Udo Ulfkotte a németországi és nemzetközi média visszásságait leleplező dokumentumkötete, Gekaufte Journalisten (Megvásárolt újságírók) címmel. A könyv több mint 2 millió példányban kelt el, és heteken át első helyen állt többek között a Spiegel és az amazon.de bestseller listáján.

Udo Ulfkotte 1960-ban született, huszonöt éve foglalkozik újságírással, ebből tizenhetet a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál (FAZ) töltött. Mintegy 3400 cikket írt a vezető német konzervatív napilapnak, amelynek többek között a külpolitikai szerkesztője, illetve haditudósítója is volt. Eredetileg jogot tanult Freiburgban és Londonban, majd később Helmut Kohl kancellársága idején a német kormány politikai tanácsadója volt. Hírszerzési specialista, az Egyesült Államok Marshall-alalpítványának tagja, dolgozott a Konrad Adenauer Alapítvány tervezőbizottságában és a Szövetségi Biztonságpolitikai Akadémia szóvívőjeként is.

Screen Shot 2016-07-05 at 15.40.57

Egy figyelemre méltó írás…

„A megfelelő embereket a megfelelő helyekre…”

most-famous-betrayal-quotes-11. Már külön szó is volt rá. Jó előre külön kifejezést, egy rövid, tömör, jól csengő, könnyen megjegyezhető kifejezést alkottak a folyamatra: Brexit – a britek kilépése az Európai Unióból. (Ha már az előző projekt, a Grexit, legalábbis egyelőre – jórészt a németeknek köszönhetően – nem valósult meg.) Figyeljünk föl rá, hogy már maga az elnevezés is a kilépést sugalmazza, és nem a bennmaradást.

2. Egy politikus, aki történetesen a brit miniszterelnök, egy évvel ezelőtti választási győzelmekor – melyben nem kis szerepe volt a jelentős közvélemény-kutatási manipulációknak – bejelentette, hogy népszavazás kiírását kezdeményezni Nagy-Britannia európai uniós tagságáról, a bennmaradásról vagy kilépésről. – Ugyanez a politikus azután nyomban elkezdett kampányolni a kilépés ellen, vagyis ugyanaz az ember állt a bennmaradás melletti kampány élére, akinek a javaslatára az egész kilépési procedúrát megrendezték. A népszavazás után rögtön be is jelentette őszi lemondását. – „A mór megtette kötelességét, a mór mehet.”
„De nem Sir Edward Greyt hibáztatom” – mondta Rudolf Steiner az Európát az első világháborúba sodró brit külügyminiszterre –, mert ő teljesen más erőknek a bábja, amelyekről később még szeretnék beszélni.”

3. Az ellenkampányt a már említett miniszterelnök egyik párttársa vezette, a brit politika legújabb fenegyerekeként emlegetett egykori londoni polgármester, akit máris az ő utódjaként, vagyis Nagy-Britannia következő miniszterelnökeként emlegetnek. Ennek a személynek, akinek eddigi működésében és fellépésében, sőt az egész Boris Johnson-jelenségben – annak hátterében – jól érzékelhető bizonyos vezető brit körök: az angolszász páholyok erőteljes befolyása – egy újabb szereplő, akit hosszasan készítettek elő a feladatára. Rudolf Steinernek az éppen száz évvel ezelőtt tartott Kortörténeti szemlélődésekben elhangzott szavaival: ezek a körök mindig megtalálják a módját, hogy a saját csoportérdekeiknek „megfelelő embereket segítsék a megfelelő helyekre”.
Peter Tradowsky kutatásaiból tudjuk, hogy a 20. században Winston Churchill volt a „legmegfelelőbb” személy a brit páholyok számára. Nem véletlen, hogy ez az új „brit Borisz” a legújabb könyvét – mely már magyarul is megjelent az Akadémiai Kiadónál – éppen őróla, nagy elődjéről írta, címe: A Churchill tényező. Egyfajta kapu ez a könyv ugyanannak a szerepnek a 21. századi újraformálásához.

4. A Brexit-kampány legsötétebb mozzanata Jo Cox munkáspárti képviselőnő meggyilkolása volt a kampány finisében. A parlamenti képviselőnő a brit munkáspárt nagy reménysége és bennmaradás lelkes szószólója volt – a nyílt utcán gyilkolta meg egy „magányos elkövető”. Az első világháború előtörténetéből is tudjuk, hogy egyes érdekcsoportok gyakran politikai gyilkosságokkal próbálják befolyásolni és meghatározott irányba terelni az események menetét (lásd a szarajevói merényletet vagy a háborúellenes francia szocialista politikus, Jean Jaurès meggyilkolását közvetlenül a háború kitörése előtt). Ám az ilyen „politikai” gyilkosságoknak okkult összetevői is vannak. És itt Rudolf Steiner egyik nagyszerű előadására szeretnék utalni, melyet 1917. november 6-án tartott Zürichben, címe: A külső történések kulisszái mögött, s amelyben a Sissi-gyilkosság – az Erzsébet királyné elleni merénylet – okkult hátterét vizsgálja. S ha kétségeink lennének a Jo Cox-gyilkosság okkult összefüggéseivel kapcsolatban, akkor hadd említsem meg a képviselőnő leánykori nevét: Helen Joanne Leadbeater. – Ismerve a 20. század eleji sorsdöntő spirituális küzdelmeket – és a Teozófiai Társaság angol vezetőinek ebben betöltött végzetes szerepét – talán nem szükséges kommentárt fűzni ehhez a névhez.

5. Végül egy rövid utalás a Brexit-népszavazás időpontjára. Június 23-án, János-nap előestéjén tartották meg a brit népszavazást, majd János-napra virradóra derült ki a „váratlan” eredmény: a kilépést támogatók vannak többségben. Rudolf Steiner a Történelmi szimptomatológia című ciklusának végén „páholynépeknek” nevezi a nyugat-európai, illetve az angolul beszélő népeket.* A Kortörténeti szemlélődésekben pedig „az olyan csoportokat, amelyek tudatosan próbálják saját érdekeik szerint befolyásolni a kor eseményeit, »az árnyék testvérei«-nek, »szürke testvérek«-nek, vagy néha »a Bal [kéz] testvéreinek« nevezte. Az ilyen okkult testvériségek működést Rudolf Steiner vitathatatlanul az angolszász (brit-amerikai) térségbe helyezte.”** – Mindezek fényében különösen figyelemre méltó – és az események valódi mozgatórugóira is rávilágít – a Brexit-népszavazás időpontja: hogy csaknem háromszáz évvel korábban, 1717. június 24-én, ugyanezen a napon, Szent János napján alakították meg Londonban az első szabadkőműves nagypáholyt.***
 
Korcsog Balázs
Budapest, 2016. június 25–27.

forrás: Novalis.hu
JEGYZETEK
* Rudolf Steiner: Történelmi szimptomatológia. Genius, [1995], 185. o.
** Alexander Lüscher: „Történeti bevezető Rudolf Steiner Kortörténeti szemlélődéseihez”. In: Rudolf Steiner: Kortörténeti szemlélődések. 1. kötet. ABG Könyvek, 2014, 25. o.
*** A János-rendű maszonéria harmadik, azaz mesterfokából rekrutálódó magas fokú szabadkőművességet „mindmáig gyakorta gyanúsítják, sőt vádolják összeesküvéssel, politikai mesterkedéssel, a világ fölötti totális uralom megszerzése irányuló sötét praktikákkal.” (Lásd Kiszely Gábor: A leleplezett szabadkőművesség. Korona Kiadó, 2000, 35. o.)

“A világon a legtöbb ilyen egyezményt Németország írta alá”.

“Mindennapos gyakorlattá vált, hogy magánbíróságokon dől el több millió eurónyi közpénz sorsa. A döntés ellen fellebezésnek nincs helye. Az eljárások rendre a legkényesebb ügyekben zajlanak: környezetvédelem, fogyasztóvédelem, munkajog stb. Az ügyek száma az utóbbi 2-3 évben drámaian emelkedik. Vajon mi állhat ennek hátterében? Német oknyomozók jártak utána a kérdésnek.”

 

“Jó reggelt”… a BRexit margójára…

ujvilagterkep131990 szeptemberében – a Szovjetunióban végrehajtott „kommunista kísérlet” befejezésének és a közép- és kelet-európai „rendszerváltásnak” az időszakában – egy „új világtérkép” jelent meg az egyik vezető brit gazdasági hetilap, a The Economist hasábjain. E térkép bizonyos nyugati (anglo-amerikai) érdekkörök 21. századi és még távolabbi terveit és geopolitikai törekvéseit tükrözi, azokat a tektonikus mozgásokat, amelyek mentén ezek a körök a saját csoportérdekeiknek megfelelően kívánják befolyásolni a Föld és az emberiség fejlődését. Erről az új világtérképről világosan kirajzolódnak előttünk napjaink és a közeljövő fő konfliktusai.

Az új világtérképen Európa mint önálló kontinens – nem létezik. Az új világrendet két nagy földrész alkotja: Euro-Amerika és Euro-Ázsia. Európát egy hatalmas törésvonal szakítja ketté (Ukrajnát is kettéhasítva): a nyugati kereszténységhez tartozó Európa Észak-Amerikával együtt alkotja Euro-Amerikát: ez lényegében megfelel az észak-atlanti tömbnek; Európának a keleti (ortodox) kereszténységhez tartozó része pedig, jórészt Oroszország és a Balkán, valamint a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok képezik Euro-Ázsiát, vagyis az eurázsiai uniót. Dél-Amerika valódi földrajzi pozíciójától eltérítve, Eurázsia – elsősorban a szláv kultúrtérség és Oroszország – irányába forgatva, Euro-Amerika „déli nyúlványaként” jelenik meg a térképen.

Az Economist új világtérképe valójában egy konfliktustérkép: az észak-atlanti tömb ellenség(tér)képe, amely a nagyra nőtt Amerika[4] – a világuralomra törő anglo-amerikai világ – jelenlegi és jövőbeli geostratégiai terveit és nagy konfliktusait tükrözi. Napjainkban a NATO keleti irányú terjeszkedése révén – a nagy kelet-európai „törésvonal” mentén – egyrészt az eurázsiai unióval, főként Oroszországgal való konfliktusát (lásd a Krím félsziget és Ukrajna esetét), másrészt az arab és iszlám világgal, „Iszlamisztánnal”. Ezért is szerepel a nyugati világ mai két fő ellensége – az eurázsiai tömb (Oroszország) és „Iszlamisztán” – a térkép középső részén. A térképről ugyanakkor az is kiolvasható, hogy az Indiával és Kínával való viszony rendezése, illetve a velük való konfliktus e nyugati körök távolabbi tervei között szerepel. A térképen Konfuciánia, vagyis a „nagyra nőtt Kína” van a legmesszebb Euro-Amerikától, a térkép átellenes végében, finoman utalva arra, hogy a közeljövőben – számos elemzés szerint – Kína lesz az USA igazi nagy ellenfele.

Ahogy már említettük, az új világtérképnek – korunk kreált konfliktustérképének – a középpontjában a legújabb képzelt kontinens és kreált konfliktus: Iszlamisztán áll, méghozzá annak is egy pontosan meghatározható része: a közel-keleti térség, Törökország, Szíria és Palesztina–Izrael vidéke. Nem véletlenül állnak ezek az országok (jelképesen: Jeruzsálem és Damaszkusz) napjaink eseményeinek centrumában, a világtérkép átlóinak metszéspontjában: az arab–izraeli konfliktus már évtizedek óta, a 2011-ben kezdődő szíriai háború pedig az utóbbi évek világtörténéseinek középpontjában. Sőt, olyan értelmezés is létezik, miszerint Szíriában és a Közel-Keleten valójában már egy „kis világháború” zajlik – a harmadik. Ezért áll Szíria – illetve Szíriána – e világtérkép középpontjában.

Korcsog Balázs
novalis.hu