Amiről ugye nem lehet beszélni(?)… Avagy egy kis ünneprontás(?) az aranybálvány átadó előtt 24 óraval…

iu“A film ismeretében kénytelenek vagyunk kijelenteni: aki minimálisan is ismeri Auschwitz történetét, az tudja, hogy a sztori annyira hiteles, mint a Hófehérke. Nem tudom, hogy hol vannak a valós túlélők, az „igaz zsidók”, egy valaki, aki majd elmondja, hogy az „érző lelkű sonderkommandós” meséje majdhogynem Disney kategória. E cikk írói felvállalják ennek ódiumát. Főleg, mert jóformán kortársai a készítőknek, úgymond érintettek is, tehát talán épp emiatt tudják megkerülni azt a film által már most megteremtett csapdát, hogy tulajdonképpen a siker és a téma sajátos kombinációjaként a film már nyilvános premierje előtt kritizálhatatlan lett.”

Szilágyi B. András és Szerencsés Márton Dániel írása

Közép-európai szellem felébredése

Rudolf SteinerFebruár 27-én 155 éve született Rudolf Steiner polihisztor, filozófus, a Waldorf-pedagógia és az organikus építészet atyja. Magyarországon született, fiatalságát Ausztriában, életének közepét Németországban élte. Munkássága Svájcban teljesedik ki, és ott is hagyja el a földi világot. Rudolf Steiner 1917-ben írta Memorandumát Közép-Európának figyelmeztetésül, íme egy fontos részlet ebből a műből:

“Az a helyes, ha teljesen higgadtan hangsúlyozzuk, hogy az antant vezetőinek célja Közép-Európa szétmorzsolása, mert csak az lehet válasz az antant oly hatékony kijelentéseire; ám egy olyan válasznak, amely bizonyos tekintetben negatív, mert azt akarja megcáfolni, amit az antant mond, nincs értéke. Ezért kell az alábbi válasznak pozitívnak lennie, azaz azon tényekre utalnia, amelyek Közép-Európából kiindulva az antanttal szemben állnak.

Csak ennek a ténynek a felismerése hozhatja meg Közép-Európának az impulzusokat, amelyek a jelen káoszából kivezetnek. A közép-európai államformációk csak arra az álláspontra helyezkedhetnek, hogy saját cselekedeteikkel hatástalanítják az antant-programot. Ez az antant-program – többé-kevésbé kimondva vagy kimondatlanul – három előfeltételen nyugszik:

1. Az antant álláspontja szerint a történelmileg kialakult közép-európai államalakulatokat nem szabad olyan formációkként elismerni, mint amelyekre az európai népek problémáinak megoldása tartozik.
2. Ezeknek a közép-európai államoknak az anglo-amerikanizmussal gazdaságilag nem konkurrencia-, hanem függőségi viszonyban kell állniuk.
3. Közép- és Kelet-Európa kulturális (szellemi) viszonyait az anglo-amerikanizmus nép egoizmusának szellemében kell rendezni.”

forrás:

Közép-európai szellem felébredése 3.

A helyszín: Prága

Emberek!

E lehető legmagasabb titulussal szólítom meg önöket, mert az ember az Isten képmása, és magasztos jelekkel van felékesítve: ésszel, lelkiismerettel és felelősséggel.

Azért jöttünk itt össze, hogy emlékezzünk a háborúk és a totalitárius rendszerek áldozataira, nyilvánvalóan azokra, amelyek történelmileg a legközelebb állnak hozzánk.

Ünnepségünk címe Mene Tekel (Megmérettetett, könnyűnek találtatott). Ezek a titokzatos szavak Nabukodonozor fia palotájának falán jelentek meg, amikor lakomát rendezett, ahol a Jeruzsálemi templomból ellopott szent edényeket megszentségtelenítette. És ez birodalma bukását jelentette. Mert nem tanult saját apja történetéből.

A katedrális, amelyben most vagyunk, nemzeti történelmünk szimbóluma. Évszázadokon át épült, pontosan meghatározott terv szerint, és megtestesítője lett azoknak az ideáloknak, amelyek apáinkat, nagyapáinkat vezették. Önmagában ez a katedrális nem azonos ezekkel az ideálokkal, azok magasabban vannak, ott, ahova a magasba ívelő tornyok mutatnak. Ebből a magasságból szólt hozzánk az Úr.

Hallottuk a szavait, amelyek érvényesek voltak a fogságban levő zsidók számára éppúgy, mint e katedrális építői számára. Fájdalmasan érvényesek ma is.

Onnan küldte el Fiát, hogy megmutassa nekünk, kik vagyunk. Hogy Emberek vagyunk, csupán emberek, akik a halál felé igyekeznek, de megmutatta azt is, hogy az ember ideálja az, hogy az Isten Képmása, hogy Krisztushoz hasonló lehet. Ez az élet Igazsága, ehhez az ideálhoz közelíteni.

Ma nekem jutott az a feladat, hogy itt beszéljek. Szorongok, mert a Mindentudó előtt beszélek, és tudatában vagyok, hogy nem önök előtt állok, hanem azok előtt, akik ezen ideálokért, az élet Igazságáért képesek voltak földi életüket feláldozni. Önmagunkért megtenni ezt, nem lenne értelme. Az élet másodlagos. Akikre most gondolunk, azok miattunk áldozták fel életüket.

Feladatom, hogy beszéljek, tehát teszem, ami a feladatom. A megemlékezésnél több az, hogy okuljunk. Akikre emlékezünk, azért haltak meg, mert az emberek időben nem tudatosították, hogy veszélyben vannak, bajban vannak.

Okulnunk kell. Mert ismét veszélyben vagyunk, és ismét nem akarjuk ezt tudatosítani.

Azt mondjuk: békében élünk. Közben folyik a harc, támadások, öldöklés. Butaságunkban és büszkeségünkben kioktatjuk az egész világot. Azt mondjuk: „vallási háborúk? Ugyan, középkori értelmetlenség!” Azt várjuk, hogy eldobják az Istenüket. Azért, mert mi ezt megtettük. De ők ezt nem fogják megtenni, mert látják rajtunk, hogy ez hova vezet. Lassan kihalunk.

Azt mondjuk: párbeszédet kell velük folytatnunk. De ők nem fognak bennünket meghallgatni, mert vallásról akarnak beszélni, de nekünk vallásunk nincs. Mert végtelenül liberálisak vagyunk.

Azt mondjuk, hogy tisztelnünk kell egymást. De ők minket nem tisztelhetnek, mert ők képesek a saját igazukért meghalni, de mi csak hátrálunk, és megtámadjuk azt, aki kiáll Krisztus keresztje mellett. Azt mondják nekünk, hogy nem vagyunk toleránsak velük szemben, és igazuk van, mert egymással szemben sem vagyunk toleránsak. És ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: politikusainkat végkép nem érdekli az iszlám, őket az olaj és a fegyver eladás érdekli. És mi ezt a politikusainknak nem róhatjuk fel, mert bár rövidlátó butáknak tartjuk őket, de ezt nem vallhatjuk be, mert megválasztottuk őket. Ráadásul, érezzük, hogy ők a legjobbak közülünk, mert szót fogadnak arctalan másoknak, akik valahonnan a háttérből utasítgatnak. Sejtjük, hogy valahonnan, ahol fiktív pénzekkel rulettet játszanak, ám ezek a pénzek mögött valahol szükségszerűen mégis csak a mi munkánk, esetleg életeink állnak.

Békét szeretnénk Ukrajnában, de mi magunk hagytuk, hogy fenyegetettségben legyenek, sőt igyekszünk haszonélvezők lenni, mert nem ismerjük be, hogy itt nem az ukránokról, sem az oroszokról van szó, hanem ismét pénzről van szó, és a bankokról, amelyek meginogtak, mint a hullámzó tengeren a hajók.

Azt mondjuk, erőseknek kell lennünk, hogy megvédjük magunkat. De mit kezdünk a fegyverekkel, ha nincsenek férfiaink, akik megfognák a fegyvereket. De miért is tennék ezt, ha nincsenek ideáljaik. Ideáljaik, amelyekért valaki meg tudna halni.

Hitehagyottak és nevetségesek vagyunk. Elveszítettük a kultúra értékét, és katedrálisaink összeomlanak, s az emberi közösségek egymással veszekedő egoisták hordájává változnak.

Elveszítettük az emberi értéket és mértéket. Mert teljesen nyilvánvaló, logikus, ha eldobjuk kereszténységünket, és megszabadulunk Istentől, akkor megszabadulunk az embertől is.

Mert többé nem fogjuk tudni, hogy kell kinéznie az embernek. Miért tiszteljenek bennünket a muzulmánok, ha nekik van istenünk, és nekünk semmilyen istenünk nincs. És miért kellene tisztességesen viselkedniük, és emberségesen tárgyalni velünk, ha látják, hogyan viselkedünk mi egymással.

Békéről beszélünk, meg akarjuk védeni, de nekünk magunknak sincs. Sem bennünk, sem köztünk. Meg akarjuk védeni az igazságosságot, de csak a tiltásokat szaporítjuk. Sem az Igazságosságot, sem a Békét senki nem fogja bevezetni, mert ezek a tisztességből nőnek ki.

Tudom, mi lesz most, mit fogok hallani. Mibe ütközöm. Szavaim az egoista elégedettség falaiba fognak ütközni, ami olyan, mint a görbe tükör. Mindent kicsavar. Mondhatnék bármilyen bölcsességet is, frázisok visszhangoznak majd hozzám, üresebbek, mint a részegek fecsegése.

Ha mindjárt egy halott gyereket hoznék a frontról, csak az elit képviselőinek álszent jajveszékelése hallatszana, úgy, hogy a mindennel szemben közömbös tömegnek, amely majd újra megválasztja őket, tetsszen. Senki nem indul el, hogy megmentse a gyermek testvérét, vagy anyját.

Lesznek hangok ellenem: minek képzeled magad? Ne fessed az ördögöt a falra!

És végül tiltakozás hallatszik majd: „Ez a bolond, még végül háborút szít! Hallgattassátok el!”

De én félek attól, amit magunkra hozunk. A mi ellenségünk nem az oroszok, sem az ukránok, és végképp nem az arabok! Egyáltalán senki. Magunk győzzük. Mert nem tiszteljük az élet törvényét. Elfelejtettük, hogy az élet – szeretet, és a szeretet – áldozat. Nélkülük az életnek nincs értelme. Ebbe tudunk belehalni.

Nem lennének ellenségeink, ha olyanok lennénk, mint ez a katedrális. Mert mint alkotókat – tisztelnének és becsülnének. S ha mégis lennének ellenségeink, nem mernének bennünket megtámadni, mert erősebbek, állhatatosabbak lennénk, mint ők.

Az utunk – visszatérés az ész fegyelmezettségéhez, és a következetes, hihető, mélyen átélt kereszténység.

Nem! Nem hallgathatok! Felkértek, hogy beszéljek az Isten előtt és a halott ősök előtt, és ezt abban a percben, amikor idegenek mosolyogva kérdik: kik vagytok ti valójában?

Mások helyett nem beszélhetek, de magam nevében válaszolok, bár remegek:

Vallom, hogy fehér ember vagyok, elismerem az emberi fajok különbözőségét, természetesen minden ember méltóságát, de elutasítom, hogy feketére változzak, vagy sárgára, vagy, hogy megváltoztassam a szemem színét.

Férfi vagyok, aki képes gyermeket nemzeni, de nem képes megszülni. Ezért ragaszkodom az elrendezett tartós házassághoz, mert ez a társadalom alapja, és a nevelés letéteményese.

Ragaszkodom ahhoz, hogy a férfinak és a nőnek különböző a test felépítése és a biológiai funkciói, hogy a nő gyengébb és értékesebb, mint a férfi, akinek meg kell őt védeni, szeretni, és tisztelni.

Egészséges vagyok, és segíteni fogom a betegeket, de elutasítom a színlelt betegek nyafogását.

Egyszerre vagyok gazdag és szegény is. Kenyeremet megkeresem, és még meg is tudom osztani.

De nem vagyok hajlandó lustákat eltartani. Sokkal kevesebbem van, mint a valóban vagyonosaknak, nem irigylem tőlük, örülnék, ha okosan használnák vagyonukat. Európai vagyok, mert cseh vagyok. Cseh szülők gyermekeként születtem. Cseh földön nőttem fel, és komolyan veszem nemzetem nyomorát, szörnyű nyomorát, és dicsőségét is.

Ezért nem vagyok hajlandó feloldódni a konzum multikultúra szellem nélküli uniformitásában.

Keresztény vagyok. Tisztelettel a más vallások és nézetek iránt, és biztosan tudom, hogy minden döntésemben ehhez tartom majd magam.

De erősen ragaszkodom a saját keresztény Istenemhez és parancsolataihoz, amelyeket azért hozott, mert bölcs, igazságos, és együtt érző az emberekkel.

Ember vagyok. Hálás vagyok az emberségemért és büszke vagyok az arcomra.

Ember vagyok. Nevem: Petr Pit’ha, és nem vagyok 380326/038 – születési számom, sem 372-2/15 – személyim identifikációs száma, sem PIN, sem bármilyen más szám.

Ember vagyok, mert van lelkiismeretem, és felelősséget vállalok.

Ember vagyok, és emberként is akarok meghalni.

 

„Egy ember magában semmit sem tehet, csak ha másokkal jókor összefog” (Goethe) (Egy korábbi interjúnk aktualizálva)

Létezik egy csoport, akiket kulturális kreatívoknak neveztek el amerikai kutatók, ám ma már nem csak a tengerentúlon, hanem Európa szerte mindenütt, így Magyarországon is jelen vannak. Valami mást szeretnének létrehozni, egy új világszemléletet, kultúrát, értékeket. Fogel Frigyest kérdeztük, aki dokumentumfilmjeivel terjeszti a kulturális kreatívok (KK) világnézetét.

Kik azok a kulturális kreatívok?

Frigyes Fogel 1Sok félreértés van ebben a témában. Én úgy válaszolnék a kérdésre, hogy kik NEM azok: nem egy mozgalom, nem egy szerveződés, semmi köze a politikához. Ez egy világjelenség Amerikától Európán keresztül egészen Japánig. Takáts Péter, akivel még évekkel ezelőtt egy ideig együtt dolgoztam, a következőképpen írja le a kulturális kreatívok definícióját:
“A kulturális kreatívok minden közösségi területen új utakat keresnek. Olyanokat, amelyekben ők aktív résztvevők és a folyamatok tevékeny irányítói lehetnek. Nem véletlen, hogy ma a világban olyan széles bázissal rendelkező civil mozgalomban, ahol az emberek a saját kezükbe veszik a saját sorsuk irányítását, a kulturális kreatívok alkotó, kemény magját találjuk. Egy ilyen értékeket valló, mai modern ember a saját sorsának az irányítója, tevékeny alakítója kíván lenni – ez a hitvallásuk. Ezért érthető az is, hogy ezek az emberek egyre kevésbé vannak megelégedve azzal, amit a demokratikus társadalmi rendszerek a XX. század végén nyújtottak és nyújtanak ma is. Így aztán számuk növekedésével, ill. aktivitásuk erősödésével arányosan fokozatosan
olyan kezdeményezéseket indítottak, melyek célja a jelenlegi demokratikus rendszerek továbbfejlesztése volt.”

Honnan az elnevezés?

kulturalis kreativokPaul H. Ray szociológus és Sherry Ruth Anderson pszichológus 13 éven keresztül dolgozott egy felmérésen az USA-ban és ezen idő alatt több mint 100.000 amerikai állampolgárt kérdezett meg, több mint 100 munkacsoportot állított fel, annak vizsgálatára, hogy az USA-ban addig szokásos, vagy az eddig ismert – modernista és hagyománytisztelő vagy republikánus és demokrata – csoportok a társadalomban milyen arányban vannak jelen. A felmérés az adatok kiértékelését követően azt a megdöbbentő eredményt hozta, hogy a két szokásos csoport mellett van még egy rendkívül nagy és korábban eddig ismeretlen csoport az Egyesült Államokban, aki magát különállónak és az egyébként ismert kultúráktól függetlennek, vagy elszeparálódottnak tartja. Hogy hány emberről is van szó, arra azt a megdöbbentő számot kapták a kutatók, hogy több mint 50 millió ember tartozik ebbe, a szerzők által kulturális kreatívnak nevezett csoportba, ami meghaladja az Egyesült Államok lakosságának 25 %-át! Ezért a tanulmánynak azt a találó címet adták, hogy „A kulturális kreatívok – Hogyan változtatja meg 50 millió ember a világot” („The Cultural Creatives – How 50 million People Are Changing the World” (New York, Harmony Books, 2000. okt.).
Ma egyébként a számuk kb. 85 millió az USA-ban, és 150 millió Európában.

Milyen gondolkodásmód jellemzi a kulturális kreatívokat?

Az említett tanulmány szerzői bemutatják, hogy a 60-as évek szociális elégedetlenségeiből fakadó megmozdulásaiból és spirituális, pszichológiai mozgalmaiból hogyan nőttek ki azok a tömegek, akik ma a kulturális kreatívokat alkotják. Ugyanakkor igyekeztek a lehető legpontosabban meghatározni ennek a csoportnak a jellemzőit is. Az egyik legfontosabb tulajdonsága ezeknek az embereknek az, hogy mindegyikük úgy gondolja: egyedül van. A válaszadók szinte kivétel nélkül úgy érzik, hogy körülöttük senki sem gondolkodik úgy, ahogyan ők gondolkodnak, és mivel természetesen a hatalom által ellenőrzött sajtóban és médiában erről a témáról tilos beszélni, – hogy az egyedüllét látszatát ideig-óráig még fenn tudják tartani – ezt a hitet a média és környezetük folyamatosan erősíti is bennük. Persze ezeket az embereket már nehezen lehet ilyen trükkökkel félrevezetni, mert ők a gondolkodáson keresztül szeretnék megérteni a világ dolgait és folyamatait, rájuk a hagyományos reklám és marketing módszerek nem tudnak úgy hatni, mint a többi emberre, mert a felmérés tanulsága szerint ezeket egyértelműen elutasítják, és úgy érzik, hogy ezek durva beavatkozások az életükbe és támadásnak, külső erőszaknak tekintik szabadságuk ellen.

Milyen kérdésekkel foglalkoznak ezek az emberek?

Szeretnék a világban zajló folyamatok összefüggéseit teljességükben látni, tehát az elejétől a végéig pontosan tudni, hogy milyen folyamat és miért történt. Nagyon szeretnék tudni, hogy a nyilvánosságra került dolgok mögött valójában milyen háttér és okok rejtőzködnek, vagyis, hogy mi is az igazság. Rendkívül komoly és rendkívül intenzív belső életet élnek és erre a belső életre nagyon nagy súlyt helyeznek. A spirituális gondolkodásnak, a szentségnek, vagy a szent dolgoknak egy újfajta formáját alakították ki, vagy szeretnék kialakítani. Ez az új szentség pedig nem más, mint az a törekvésük, hogy egyéni fejlődésüket a másik embernek ill. a szellemi világ szolgálatába állítsák. Továbbá ezeknek az embereknek az az alapelve, hogy amiről beszélek, azt is akarják az életükben megvalósítani. Persze ezen kívül még számos jellemzőt írtak le a szerzők, amit bárki elolvashat, akit ez a téma mélyebben érdekel.

Min változtathatnak a kulturális kreatívok?

Az első és legfontosabb, hogy nehogy bárki is azt higgye, egyedül van, hogy csak ő gondolkodik másként. Különösen most, amikor egy ezzel a témával kapcsolatban megjelent újabb tanulmány már nem csak a kulturális kreatívokról, hanem egy új „kreatív osztályról” beszél. Ez pedig számomra rendkívül komoly reményekre ad okot azzal az új jövővel kapcsolatban, amit az előzőekben felvázoltam. Különösen, ha ehhez még azokat a számokat is hozzá vesszük, melyeket az amerikai felmérést követően határoztak meg Európára. Ezek alapján jogunk van feltételezni, hogy Európában 80 – 90 millió olyan ember él, aki tudatossága és életvitele alapján a kulturális kreatívok közé sorolható.

Vannak már látható jelei annak, hogy a kulturális kreatívok “tevékenykednek”?

Az elmúlt 10 – 15 évben ennek a civil szektornak a növekedése robbanásszerű volt, és hihetetlenül nagymértékben nőtt az emberek aktivitása és tevékenysége ezen a területen. Ez a civil szféra pedig egy olyan új képet alakít ki a világról, ami eddig még nem létezett a világban soha. Mondhatnánk úgy is, hogy ezzel beindult az a folyamat, melynek során azokat a kötelezettségeket és jogokat, amelyeket a történelem folyamán mindig a kormányok vállalták át, fokozatosan egyre inkább a civilek, a polgárok és az ő általuk alkotott szervezetek veszik át. A civilek, az állampolgárok elkezdik szervezni magukat, elkezdenek szervezeteket, társulásokat létrehozni, és azokat összekötni egymással annak érdekében, hogy az általuk felismert értékeket megvalósítsák a világban, és ezeket bevigyék a mindennapi életükbe is. Azaz a jövő új formáinak kialakítása és a hatalom átvétele tehát a jelenlegi hatalom minden törekvése ellenére megindult.
Ez a folyamat pedig gyakorlati lehetőséget teremtett ahhoz, hogy az emberek kívül és belül is összekössék magunkat a másik emberrel, annak autentikus lényével, ami aztán néhány éve elvezetett egy egészen új fogalom, egy néhány évvel ezelőtt még egyáltalán nem is létezett vállalkozói forma: a szociális vállalkozók megjelenéséhez. Ők azok az emberek, akik miközben a hagyományos vállalkozói minőségeket, vállalkozói többletértéket hoznak létre, ezt nem a vállalkozói, a gazdasági szférában teremtik meg, hanem a szociális szférában. Vagyis ez a szociális vállalkozó szellem nem más, mint az, hogy a vállalkozók egy része mára már eljutott a tudatosságnak arra a szintjére, ahol a bennük élő szellemi értékeket megpróbálják összekötni azzal, amit nap mint nap tesznek. Ők azok az új világpolgárok, akik a káosz és összeomlás jeleit tapasztalva nem kedvetlenednek el, hanem abban azokat a fantasztikus lehetőségeket látják, ami a történelem során eddig még soha nem adatott meg az ember számára itt a Földön.

A közösségi oldalakat ti is éppúgy használjátok, mint más csoportok, a Facebook-on is megtalálunk titeket. Miért tartják fontosnak, hogy jelen legyetek?

Az én megítélésem szerint el kell érni azt a tipping point-ot, ami a nagyszámú kulturális kreatívokat összekapcsolhatja, hogy tudatosodjon bennük, hogy nincsenek egyedül, és egy meghatározó korszakváltó erőt képviselnek. Ezért is tartom hasznosnak az internet által kínalt lehetőségeket, de a netet csak mint egy hasznos eszközt használva, nem amögé bújva, elhanyagolva a személyes emberi, közösségi kapcsolatokat, ami tulajdonképpen a lényeg. Erről bővebben a másfél évig készült nemzetközi dokumentumfilmemben van szó https://vimeo.com/129902674 A filmet most hívták meg őszre egy kanadai filmfesztiválra és több európai kongresszusra.

A honlapon olvastam, hogy amennyiben valaki támogatóvá válik, akkor más tartalmakat nézhet meg, mint amiket azok, akik “csak” regisztráltak. Ezzel tulajdonképpen egy saját “közösségi oldal” létrehozása a cél? Vagy már akkor egy közösségi oldal tagja lehet a látogató, ha regisztrál?

Két éve készült az említett website, ugyanis azt a filmet, amivel az egész törtenet indult, valahogy el kellett juttatni az emberekhez. Amikor elkészítettem az első filmet a kulturális kreatívokról, a magam amatőr módján szerkesztettem egy oldalt, és szabadon feltettem a netre. Akkor többen megkerestek a segítségüket felajánlva, hogy egy profi keretet adjanak a magyarországi filmnek. Sok hihetetlenül lelkes, önzetlen fiatal keresett meg, és a mai napig segítik a munkámat. A magyar és az új nemzetközi weboldal (az új egész estés nemzetközi dokumentumfilm weboldala) Törő Gergely barátom munkáját dicséri, aki hosszú heteket áldozott az életéből ingyen, hogy a megfelelő platformot rakja alá a munkaimnak. Ő is egy igazi KK! Tehát mivel az oldal az első magyarországi kisfilmek oldala, így nem kifejezetten közösségi oldal, erre ott a Facebook, stb. Nálunk nincs centralizáció, mindenki annyi KK oldalt üzemeltet, vagy blogot ír, amennyit akar. A támogatói rendszert azért csináltuk így, mivel az egész projektet a saját anyagi erőmből finanszírozta (kivéve egy konkrét donációt, ami lehetővé tette pl. a svájci Ita Wegman Klinikán történő forgatásokat (Gyógyítás művészete c. kisfilm: https://vimeo.com/kulturaliskreativok ) Meg azért értelemszerűen az ember megpróbál támogatókat találni.

Mit gondolsz a közösségi oldalak ilyen mértékű térhódításáról? Szerinted mi lesz a következménye annak, hogy az internet ennyire eluralkodott?

Okosan fel lehet és kell használni a mai technika által adott lehetőségeket, de ahogy fentebb is említettem nagyon fontos, hogy ne vesszünk el az elektronika személytelen, csalóka világában, amire oly sok példa van manapság. Okosan készüljünk fel azokra a napokra, amikor a jelenlegi, “régi” rendszert felváltja az új. A nagy kérdés az, hogy elegen leszünk-e, eléggé felkészültek azokra a napokra, amikor mindez be fog következni. Sokan ezen dolgozunk, és nem szabad hagyni, hogy elhitessék velünk, hogy ennél a mai rendszernél nincsen valami jobb, és hogy mindez megreformálható. Ezt azok mondják, akik a végsőkig ebből az embertelen rendszerből akarnak profitálni. De ez nem igaz és sokan mar sok éve építik az új világot a Föld különböző pontjain, ami pontosan kiderül a legújabb egész estés nemzetközi dokumentumfilmemből, aminek a címe: Cultural Creatives 1.0 . THE (R)EVOLUTION