Ez valami egészen elképesztő: így manipulálják valós időben a videókat

Screen Shot 2016-03-25 at 16.11.36Egészen hihetetlen technológiát fejlesztettek ki az amerikai és német kutatók. A módszerrel nem csak bárki arcát ki lehet cserélni mozgás közben egy videón, hanem azt lehet a szájába adni, amit csak akarunk.

Mindössze egy videó, egy webkamera és a most bemutatott szoftver kell ahhoz, hogy bárkiről teljesen megtévesztő videót lehessen csinálni. A német-amerikai koprodukcióban létrehozott, Face2Face szoftver fogja az alapvideót, majd egy teljesen hagyományos webkamera képét és ez utóbbi előtt ülő személy mimikáját egy az egyben átmásolja az eredeti videóra.

Ahogy az alábbi – Obama, Putyin, George W. Bush és Donald Trump videóit forrásként használó – felvételen látszik, a szoftver nem csak a szimpla arcvonásokat viszi át animálva, hanem még a kamera előtt ülő “manipulátor” szájmozgását is.

Az egyelőre csak megalkotói számára elérhető programból nyilvános, bárki által használható verziót is kiadnak majd. Ha értesülni szeretne a szoftver megjelenéséről, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát. Addig pedig kipróbálhat egy kezdetlegesebb, de szintén érdekes telefonos verziót.

forrás: hvg.hu

Figyelemelterelés?

Miközben teljes erővel dübörög az agymosás migráns ügyben eközben 45 civil szervezet tiltakozik aláírásával egy közös levélben amelyet Cecilia Malmström uniós biztosnak címeztek azzal kapcsolatban, hogy az EU-nak új javaslata született a TTIP szabályozási együttműködésére vonatkozóan:

“Az EU-US szabadkereskedelmi szerződés (TTIP) „fenyegeti a demokráciát”.

A MAGYAR CIVIL SZERVEZETEK KÖZÜL SENKI NEM ÍRTA ALÁ ezt a tiltakozást(!) és az itthoni sajtó -szokás szerint- hallgat.

Eközben nálunk a brit nagykövetség segítségével nyomul a TTIP lobby:
http://szabadakereskedelem.hu

Vajon most hol vannak és mit csinálnak a magyar “civil” szerveztek?
forrás:

THE CORPORATE EUROPE

(TTIP: az üzleti konzorciumoknak olyan eszközöket ad a kezükbe, hogy azok befolyásolhassák a törvényhozást. A javaslat ezen kívül „óriási hatalmat” ruház az Európai Bizottságra, és importálni akarja az USA-ból annak szabályzó rendszerét az EU-ba.)

mouse-trap-bait

Háború Európa ellen

newbatt-michael-11-skorpion copyKorcsog Balázs – novalis.hu

Száz évvel az első világháború kitörése után a háború új formája zajlik Európában, pontosabban: Európa ellen. A 2014/2015-ös menekültáradatot figyelve két dolgot ugyanis már most megállapíthatunk:

(1) nem természetes népmozgásról vagy népvándorlásról van szó, hanem bizonyos érdekkörök által tudatosan eltervezett – és szervezett bűnözői csoportok által működtetett – „emberszállítmányozásról”. Az utóbbi évek tudatosan szított észak-afrikai, illetve közép- és közel-keleti (líbiai, iraki, afganisztáni és szíriai) konfliktusai – az egész ún. „arab tavasz” elnevezésű műveletet is beleértve – egyik fő célja (egy Iszlám Állam [Iszlamisztán?!] nevű új „közellenség” konstruálása és az olajkészletekért folyó harc mellett) nem volt más, mint embermilliók minimális életfeltételeinek szándékos ellehetetlenítése, így kényszerítve rá őket hazájuk elhagyására, s elárasztva Európát ezzel a „menekültáradattal” (a menekültek túlnyomó többsége Szíriából és Afganisztánból érkezik);

(2) ha ilyen ütemben folytatódik ez az emberáradat (pedig ennek fokozódására számíthatunk), akkor ez a nem is oly távoli jövőben Európa szociális összeomlásához vezethet. Ez a célja ugyanis ennek a jól eltervezett és szervezett „menekültáradatnak”: hogy Európa összeroppanjon, s társadalmi és politikai káoszba süllyedjen az ennek nyomán fellépő szociális forrongások miatt.
A nyugati nagyhatalmak a 20. század harmincéves háborújának első szakaszában (az első világháborúban) szétrombolták és feldarabolták a két közép-európai birodalom egyikét: az Osztrák–Magyar Monarchiát. Ahogy Fejtő Ferenc írja Rekviem egy hajdanvolt birodalomért című könyvében: „A Monarchia nem felbomlott, hanem szétrombolták. (…) Az, hogy egy birodalmat, mely magába foglalta és kormányozta Európa középső részét, teljesen letöröljenek a térképről – új, s katasztrofális következményekkel járó fejlemény volt a történelemben.”
E harmincéves háború második fázisában (a második világháborúban) azután – az anti-antropozófiai mozgalom (a nemzetiszocializmus) hatalomra juttatásával – sikerült elérniük a másik közép-európai birodalom, a régi Németország teljes elpusztítását.

Jelenleg annak lehetünk szemtanúi, hogy ugyanazok a körök, akik letörölték a térképről az európai Közép két birodalmát, most más eszközökkel ugyan, de egész Európa romba döntésén fáradoznak: hogy Európát, a Közép kontinensét végképp kiiktassák a fejlődés menetéből, s így az egész emberiség fejlődését eltérítsék – a saját csoportérdekeiknek megfelelően.
S mindezt azért, mert az angol-amerikai dominanciájú észak-atlanti tömb (a politikai-katonai NATO és a „gazdasági NATO”: a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény) jórészt Oroszország és Kína rovására történő, keleti irányú terjeszkedésének – s nem mellesleg az Oroszország elleni nyílt konfliktusnak – ma Európa a legfőbb akadálya, s mindenekelőtt a kontinens legerősebb gazdasága, Németország. Mint azt Niall Ferguson brit történész a világháború(k)ról szóló egyik könyvében kifejti: „a britek két világháborúval is csak annyit értek el, hogy ötven évvel elhalasztották az egyesült Európában érvényesülő német hegemóniát”. – Vajon véletlen volna, hogy a legtöbb menekült Európában éppen Németországba özönlik?

George Friedman amerikai politológus egyik nyilatkozatából nemrég megtudhattuk: az amerikai (USA) külpolitika fő mozgatórugója a 20. században mindvégig a német–orosz együttműködés megakadályozása volt. „Ha ugyanis ez a két ország egyesíteni tudja erőit, akkor létrejöhet az egyetlen olyan hatalom, amely valódi veszélyt jelenthet az Egyesült Államokra.” Friedman szó szerint úgy fogalmazott: „az USA ősi félelme, hogy a német ipari tőke és a német technológia egyesül az orosz nyersanyagokkal és az orosz munkaerővel, ami egy egyedülálló összefogás volna, s amitől az USA évszázadok óta halálosan retteg. S mindent megtesz, hogy ez ne következzék be.” – Lényegében erről szólt a 20. század egész története.

Pedig a korszerű szellemtudomány, az antropozófia tanításaiból és Rudolf Steiner elmondásából is tudjuk, hogy a fejlődés útja éppen ez lenne: az emberiség jövőjének a jelenlegi germán-német kultúra és az eljövendő szláv-orosz kultúra – vagyis Közép-Európa és Kelet-Európa – együttműködéséből és egymás kölcsönös megtermékenyítéséből kellene kibontakoznia. S Közép-Európa részeként Magyarországnak is fontos szerepe van és lesz ebben a küzdelemben.

„Ezért a háború valamilyen formában mindaddig fog tartani, amíg a németek és a szlávok [vagyis a közép-európaiak és a kelet-európaiak] egymásra nem találnak s össze nem fognak ama közös céllal, hogy megszabadítsák az emberiséget a Nyugat igájából” – mutatott rá Rudolf Steiner az első világháború vége felé írott feljegyzésében, ahol a Nagy Háború igazi tétjét így összegezte: „valójában az anglo-amerikai plutokraták [a nyugati nagytőkés csoportok] és Közép-Európa népe között folyik a küzdelem: a harc az orosz kultúrcsíráért.”
Majd hozzátette: „Abban a pillanatban, amikor Közép-Európából leleplezik ezt a tényt a világ számára, akkor egy valós helyzetkép váltja fel a valótlant. (…) Így nincs más választásunk: vagy leleplezzük a hazugságot, amelyet a Nyugatnak alkalmaznia kell, hogy érvényesíthesse akaratát, s kimondjuk: az anglo-amerikai érdekek fő irányítói a kapitalista gazdaság eszközeivel próbálják megvalósítani a világuralmat, s puszta frázisként, üres szólamként használják a [francia] forradalom impulzusait, hogy elrejtőzhessenek mögöttük [a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit, a demokráciát, az emberi jogokat és a szólásszabadságot]; vagy átengedjük a világuralmat egy titokban működő, okkult csoportnak az anglo-amerikai világban, míg a leigázott német és szláv területekről, jövőbeni vérontások árán, meg nem mentik a Föld valódi szellemi célját.”

Korcsog Balázs
novalis.hu

Így teremtettek pénzt a semmiből Kossuthék 1848-49-ben

forrás: mandiner. hu – Szabó Gergely (Pénzriport) írása


kossuth_banko“Különös története van az 1848-49-es forradalmi és szabadságharcos magyar kormány pénzteremtési kísérletének. A történetet alább olvashatják.

A történet ott kezdődik, hogy 1816-tól kezdve a Monarchia pénzét az Osztrák Nemzeti Bank (ONB), egy bécsi magánbank bocsátotta ki. Az ONB „garantálta” a bankjegyek átváltását ezüstre.

Az 1848-as forradalom kitörésekor Kossuth kezdeti terve az önálló, ezüstre beváltható papírpénz megteremtése volt. A magyar pénz ezüstfedezetét az ONB-nél lévő ezüstkészletből kívánta megszerezni. Kossuth fel akarta kérni a lakosságot, hogy a nála lévő ONB-bankjegyeket váltsa át a magyar kormány által kibocsátott pénzjegyekre. Kossuth tervének második lépése az lett volna, hogy a beszolgáltatott ONB-bankjegyeket az ország központilag váltsa át ezüstre az ONB-nél. Így a magyar pénzjegyek mögé 100%-os ezüstfedezet került volna.

Az elgondolás azonban kivitelezhetetlennek bizonyult.
Az ONB-nek esze ágában sem volt lemondani pénzteremtési monopóliumáról, sem pedig az ezüstkészleteit feladni. A pénzkibocsátás monopóliuma igen jövedelmező tevékenység volt. Az ONB semmiből teremtett bankjegyei úgy kerültek be a forgalomba, hogy a bank ezeket kölcsön adta az államnak, vállalkozásoknak, illetve magánszemélyeknek. Így az ONB megnyerte az összes forgalomban lévő bankjegy kamatait minden évben. Nagyságrendileg 220 millió forint bankjegy volt forgalomban; 5%-os átlagos kamatot feltételezve, ez évi 10 millió forint nagyságrendű kamatnyereséget eredményezett.

Az ONB, ha akarta volna, sem tudta volna átváltani a papírpénzeket ezüstre, mivel közel hétszer annyi bankjegy volt forgalomban, mint amennyi ezüsttartalék: 220 millió forint bankjegy 30 millió forint ezüstkészlettel szemben. A Magyarországon forgalomban lévő bankjegyek átváltása teljesen kiürítette volna a bécsi bank ezüstraktárait.

Mielőtt azonban Magyarország az ONB-bankjegyek ezüstre történő beválthatóságát tesztelhette volna, a bécsi jegybank már 1848 márciusától nem bocsátott a bankfiókok rendelkezésére elegendő ezüstöt, majd májustól pedig hivatalosan is megszűntette a konvertibilitást. Kossuth számára hamar világossá vált, hogy az ONB-nél lévő nemesfém-fedezet elzárva marad Magyarországtól és más megoldást kell keresnie.

A kormány pénzkibocsátási terveit nehezítette, hogy az állam kezdetben nem rendelkezett a pénznyomtatáshoz szükséges eszközökkel. Ezért Kossuth kénytelen volt egy már meglévő magyarországi bankot, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot felkérni az önálló pénz megteremtésére.

Kossuth Lajos szerződést kötött a bankkal. A szerződés értelmében Kossuth 5 millió forintnyi nemesfémet gyűjt össze közadományozásból, amelyet a banknál helyez el. A bank összesen két és félszer ennyi, 12,5 millió forintnyi bankjegyet nyomtat. A bank a teljes összegből 5 millió forintot ingyen, 4 millió forintot kamat ellenében a kormány számára rendelkezésre bocsát, 2,5 millió forintot hazai vállalkozások számára kölcsönöz ki, 1 millió forintot pedig megtart saját magának. Amennyiben a közadakozásból kevesebb gyűlik össze, úgy a kibocsátandó bankjegyek mennyiségét arányosan csökkentik, megtartva a 40%-os fedezeti arányt. A közadományozásból végül jelentős, de a vártnál alacsonyabb összeg; közel 2 millió forintnyi nemesfém állt rendelkezésre.

1848 nyarán világossá vált, hogy a forradalom vívmányait nem lehet békés úton megtartani, a bécsi udvar vissza kívánja állítani teljhatalmát Magyarországon és az országot katonai támadás fenyegeti. Kossuthnak azonnal nagyobb összegű pénzre volt szüksége, hogy elkezdhesse a katonai felkészülést.

Kossuth Lajos átvágta a gordiuszi csomót, megtalálta a módját, hogy hogyan teremtsen pénzt a magánbankoktól függetlenül, ingyen. Egyszerűen az állam papírpénzt teremtett a semmiből és kinevezte azt az ország hivatalos pénzének. Ezek voltak az úgynevezett Kossuth-bankók.

A Kossuth-bankókat összesen közel 60 millió forint mennyiségben bocsátották ki. Ez az összeg kevesebb, mint a Monarchiában lévő teljes pénzmennyiség harmada, így ez a mennyiség nagyságrendileg összhangban lehetett Magyarország akkori gazdaságának pénzigényével. Ha a szabadságharc győzelemmel zárul, akkor a Kossuth-bankók minden bizonnyal értékálló, a hazai pénzforgalmat kielégítő fizetőeszközök maradhattak volna.

Viszont taktikai hiba volt a közadakozásból összegyűjtött nemesfém-tartalékot a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankra bízni. 1848 telén a kormány a betörő császári seregek miatt kelet felé visszavonulásra kényszerült és székhelyét Budapestről Debrecenbe tette át. A visszavonulás során a bank vezetői nem működtek együtt maradéktalanul a nemesfém-tartalék keletre menekítésében. Az 1849 januárjában Pestre bevonuló Windischgrätz egyik első útja a bank trezorjához vezetett, ahol lefoglalta a közadakozásból összegyűjtött nemesfém-fedezetet. Hiába szerezték tehát vissza a magyar csapatok 1849 májusában Pestet, ekkorra az érckészlet már régen Ausztriába, az ONB-hez került.

A szabadságharcot végül a Bécs által fizetett cári hadseregek támogatásával verték le. A magyar nemesfém-fedezet elveszítése így duplán kedvezőtlennek bizonyult. Ezzel az ország nemcsak a saját pénzügyi helyzetét gyengítette, hanem az ellenségét erősítette.”

Reneszánszukat élik a helyi pénzek

forrás: mno.hu

szb20090904_0245

Miután az Európai Bizottság – Orbán Viktor minapi megfogalmazása szerint – „szétzúzta” a magyar kafetériarendszert, a kormányfő felvetette az utalványok készpénzesítésének ötletét. A bejelentés hatására újra felvetődött, hogy akár a helyi pénzek is bekerülhetnének az átszabandó kedvezményrendszerbe. Így a legfrissebb tokaji dukát vagy a legrégebbi soproni kékfrank is a béren kívüli juttatások egyik választható eleme lehetne, de ennek lehetőségéről csak nagyon óvatosan mernek nyilatkozni a szakértők.
Új lehetőségek nyílhatnak a balatoni korona, illetve a helyi pénzek számára azzal, hogy az uniós döntés nyomán megváltozik a kafetériarendszer, erre vonatkozó javaslatunkat már el is juttattuk a Nemzetgazdasági Minisztériumba (NGM) – mondta lapunknak Leitold László. A balatoni korona elindítója emlékeztet arra: már tavaly is kezdeményezték, hogy a helyi pénzek bekerüljenek a kafetériaelemek közé, de akkori felvetésüket nem koronázta siker. Az Erzsébet-utalvány megszűnésével vagy átalakulásával azonban jelentősen meg tudna növekedni a kedvezményeket kínáló helyi pénzek forgalma, s villámgyorsan létrejönnének újabbak is – vélekedett.

A mostanában virágkorukat élő helyi pénzek előnyeit számos külföldi példa mutatja, Svájcban például két fő fizetőeszköz van forgalomban: a svájci frank és a helyi valuta. Magyarországon a helyi pénzek közül elsőként a soproni kékfrank indult el a HA-MI Összefogunk Európai Szövetkezet „bábáskodásával”, 2010-ben. A szövetkezet elnöke, Perkovátz Tamás szerint náluk sikeresen működik a helyi pénz rendszere. A kékfrankot a 2008–2009-es gazdasági válság hívta életre, a regionális fizetőeszköz egyetlen funkciója pedig a cserék lebonyolítása. A helyi pénz váltását a kibocsátó végzi úgy, hogy nincsen eladási és vételi árfolyam, csak egy 0,25 százalékos jutalék terheli az összeget. A soproni helyi pénz után indult a már említett balatoni korona, az alsómocsoládi rigac, a bocskai korona és legutóbb a tokaji dukát. Tervezték ugyan, de egyelőre nem vezették be a rábaközi tallért, a kiskőrösi pengőt, valamint a zselici dénárt sem.

Helyben megkeresett pénzt helyben is költsék el

A helyi pénz alapvető célja, hogy az adott térségben erősítse a közösséget, és különféle kedvezményekkel arra ösztönöz, hogy a helyben megkeresett pénzt helyben is költsék el. Ám miközben körük egyre bővül, akadnak egyelőre elakadt kezdeményezések is. – A soproni kékfrankkal szinte egy időben felvetődő „munkanevén” zselici dénár ügye egyelőre „alszik” – fogalmazott lapunknak Palkó Sándor László pénzügyi közgazdász, tanár. A több megyére átnyúló, tágabb tájegység pénzének egyik megálmodója emlékeztet arra, hogy Varga Józseffel, a Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Kara tudományos dékánhelyettesével – akkor még docensével – együtt 2011 környékén az akkori, viszonylag magas jegybanki alapkamat mellett aktuálisnak látták egy helyi pénz bevezetését. Úgy vélték, a zselici dénárnak nemcsak gazdaságélénkítő hatása lenne, hanem közvetett marketingszerepe is fontos lehet, és a vásárlóerő helyben tartásával egyidejűleg a helyi termékeket, kereskedelmet, vendéglátást is kicsit előtérbe helyezné. Mint hozzátette, ők szervezték az első országos konferenciát a helyi pénzekről 2010 decemberében, ám az esemény közvetlen hatása az volt, hogy Kaposvár polgármestere különböző hírforrások szerint bejelentette: ő szeretné létrehozni a helyi pénzt a városnak. Ebből azonban azóta se lett semmi sem. Palkó Sándor László szerint azonban nincs veszve a zselici dénár ügye, de jelenleg nincs meg az a gazdasági-pénzügyi környezet, illetve akarat, amely elindíthatná a folyamatokat, és a város jelenlegi vezetősége is talán más irányban gondolkodik. – Kaposvár kedvező hozzáállásán túl külső mozgatórugóra is szükség lenne a zselici dénár elindításához – vélte a közgazdász, aki szerint akkoriban nem is lett volna szükség húszmillió forintra sem az induláshoz, annak idején ennek az összegnek a felével, háromnegyedével számoltak. – Húszmillió forintból marketinggel együtt most is el lehetne indítani a zselici dénárt – tette hozzá.
A Tokaj-Hegyalján a héten bevezetendő dukátnak is egy-két évre lesz szüksége ahhoz, hogy teljesen kiépüljön és gördülékenyen működjön a rendszer. A forgatható utalványt egy az egyben váltják a forinttal, és a bankók névértéke is megfelel a hivatalos magyar fizetőeszköz címleteinek. Tatárka József mádi polgármester lapunknak korábban elmondta, hogy a kétezer lelkes Mádon tizenöt-húsz elfogadóhellyel számolnak. A szerződött partnerek valószínűleg három-öt százalék kedvezményt adnak a dukáttal fizetőknek. Mivel Tokaj-Hegyalján negyven-ötven ezren élnek, ha a többi település is hozná az átlagot, jelentősen megélénkülhetne a helyi gazdaság.
Varga István, a 2013-ban alakult Helyi Pénzek Szövetségének elnöke már legalább másfél évtizede foglalkozik ezekkel a pénzhelyettesítő fizetőeszközökkel, nemzetközi szinten is. Mint azt lapunknak kifejtette, a helyi pénzhez jelenleg köthető előnyök még nem túl kézzelfoghatók, önmagában a néhány százaléknyi kedvezmény nem feltétlenül mozgatja meg a lakosságot. A fizetőeszköz használata hosszabb távon akkor előnyös a közösség egésze számára, ha forgalma eléri a „kritikus tömeget”, rövid távon viszont az embereknek nem lesz feltétlenül jobb a gazdasági helyzetük. Igaz, attól már kedvezőbb lehet, ha adnak egymásnak esélyt a vásárlással. – A jelenlegi körülmények között ugyanakkor – ha nincs helyi ipari tevékenység – a helyi pénz nem tudja kifejteni ezt az előnyét – vélekedett az elnök. Mint lapunknak korábban elmondta, a jegybank egyik tanulmánya szerint a vállalkozások elszámolásának a fele 50 kilométeres sugarú körön belül valósul meg, tehát van távlat a helyi gazdaságok élénkítésében. Varga István Orbán Viktor kijelentése kapcsán – miszerint pénzben adják oda majd a kedvezményt, és nem lesz külön Erzsébet-utalvány – elmondta: ő el tudná képzelni, hogy a kedvezményes béren kívüli juttatást olyan pénzben kapják az emberek, amit helyben kell elkölteni. – Ezt azonban tényként kijelenteni egyelőre túl merész dolog lenne, a lehetőségeket ugyanis alaposan meg kell vizsgálni – hívta fel a figyelmet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 16.