“A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.
Mit is akarok, még az élettől? – gondoltam, pezsgőspohárral a kezemben. – Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés?

Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?

Az évek elhozták ezt a titkot is: egy reggel felébredtem és megtelt vele az életem. Most minden egyszerűbb, érdekesebb és reménytelenebb. Az élet értelme az igazság. A tűnődés és a kétely, a kutatás és a kielégülés, a tévedések és káprázatok, a jelenségek, és az enyészet mögött van valamilyen közös értelem, mely sugárzik és áthatol mindenen. Ez az igazság nem tételes.

Az élet eltelt azzal, hogy reméltem vagy vágyakoztam. Ember vagyok. Mindenfélét akartak tőlem: szerelmet és gyűlöletet, embertelenséget és emberiességet, s mindenki az egészet akarta. De az élet nem akart tőlem semmi mást, csak az igazságot. Erre születtem. Nehéz elismerni, még nehezebb elviselni. De talán nem is lehet másként élni, csak az igazság jegyében.

Igaz, olyan ez az öntudat, mintha valaki mindörökké dinamittal járna az emberek között. Nem lehet „gyakorolni” az igazságot, mert az emberi élet nem bírja el. De tudni róla, hallgatagon, mint az Istenről: ez az élet értelme. Mindent, amit az élet mutat, e különös és kegyetlen nagyítóüvegen át nézni, melyet Isten adott nekünk, s melynek köznapi neve az értelem. Már nem hiszek semmi másban, nem vágyom egyébre, csak az értelem igazságára. Mindenki meg akart alázni, magáévá akart tenni, a tömeg és az egyesek is, a munka és a nők, a halál és az öröm. De van egyfajta szabadság, mindezen felül, amelyet nem vehetnek el többé tőlem. Megértem valamire. Az életre? Vagy a halálra? Az igazságra értem meg, arra, hogy elviseljem, az értelem fegyverzetében, a világ és a halál ostromát.

Milyen érdekes és egyszerű most minden! Régebben, a vágyak, az ábránd és a dőre reménykedés ködfátyola mögött minden tetszetős és gyanúsan vonzó, kissé félelmes és veszélyes is. Az idő megtanított reá, hogy a halál az élet egyik büszke ajándéka, magyarázat és válasz is. Az értelem megtanított reá, hogy minden kielégülés adó a halálnak. Valamilyen nagyon finom halálfélelem van az öröm alján. De az igazság, mely egyszerre szólani kezdett hozzám az érzékelésből és az álomból, a tapasztalásból és a gondolatból, a versből és a tájakból, a zenéből és a tárgyakból, ez a csodálatos, hidegfényű sugárzás, ez a legfinomabb és legkegyetlenebb érzékelés hideg és pogány ünneppé avatta az életet. Vegyél karjaidba, Idő, úsztass a végtelenség partjain. Már nem félek ölelésedtől. Nyitott szemmel fogadom, nem boldogan, nem boldogtalanul.”

M.S.

eternity1

Többen kérdezik, hogy mit lehet tenni?

A harc a finisébe érkezett! Áprilisban az EU Bizottság a CETA néven ismert szerződést, amivel a mutinacionális vállalatok kezébe adnák az országok irányítását az EU keresekedeli miniszterei elé kívánja terjeszteni jóváhagyásra. Ha az európai polgárok most nem tudnak határozottan felszólalni és nem sikerül megakadályozni azt, hogy a miniszterek elfogadják ezt a szerződést, akkor lehet, hogy Európa jövőjét egyetlen demokratikusan leadott parlamenti szavazat nélkül, egy senkit sem képviselő Bizottság és egy miniszteri tanács döntheti majd el. Ne hagyjuk!
Többen kérdezik, hogy mit lehet tenni? Hogyan lehet megakadályozni a CETA vagy a TTIP életbe lépését?
Sok módja van ennek, a társaink felvilágosításán túl, a hivatalos TTIP oldara aláírásokat gyűjthetünk, hogy a jelenlegi 3 millió négyszázezer aláírás elérje a 4 milliót április végéig, vagy adományt adunk a STOP TTIP szervezetnek, hogy a már megtervezett TTIP ellenes kampányt tejesen végig tudják csinálni, terjesztjük a felvilágosító anyagokat, stb. Az oldal sok ötletet ad.
De a legfontosabb, hogy mi magunk a tudatunkba fogadjuk, hogy a TTIP, a CETA és társai egy valóban létező hatalom átvételi kísérlet! Mert ha sok ember úgy gondol rá, hogy ez valóság, de ő NEM AKARJA, akkor ez egy olyan erővé válik, ami hat az egymással összekötött és minden mindennel összefügő világban, és már önmagában is egy visszatartó erő lehet. Mert a gondolatnak teremtő ereje van. Persze ha ez még a tetteinkben is megnyilvánul, akkor az sokkal hatékonyabb.
Takáts Péter
https://www.facebook.com/peter.takats.3?fref=ts
https://stop-ttip.org

“Ki minek gondol, az vagyok annak…”

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad, ki e jelet vonja

s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz,
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak…
(fotó: Tigran Tsitoghdzyan)

mirror-Tigran-Tsitoghdzyan-4