Törölve lett de most ismét megosztom: a korábbi szösszeneteim egy helyen…

Frigyes Fogel 1Elég! Nyílt levél a MAT szerkesztőbizottságának

„Érdekes“ cikk jelent meg a Magyar Antropozófiai Társaság folyóiratában Martin Large tollából, melyben a szerző  a Kulturális Kreativokat többször is megemlíti.

Idézet az írásból:

„Magyarországon is létre fognak jönni a kulturálisan kreatív emberek gyűjtőhelyei, például a Waldorf-iskolák közösségei, vagy a biodinamikus farmok. Bár az országot látszólag a konzervatívok uralják és kis számú modernista, mégis sok-sok kulturálisan kreatív magyar vándorol ki Orbánisztánból, és dolgozik a világ minden táján.
A kivándorlást ösztönzi az úgynevezett „haveri kapitalizmus”, amely barátságtalanul áll a normális üzletmenethez, és erősíti az elit kezében tartott állam, a kötelező érvényű, vagy ahogy nevezik, a „nemzeti összefogás” rendszere.. Magyarország oly mértékben néptelenedik el, hogy még Győri Enikő, a Fidesz minisztere is azt mondja: „A népesség csökken.. Ez borzasztó.  Ez rémisztő.”

E sorokat olvasva fel kell tennem néhány nagyon fontos kérdést a nyilvánosság előtt. Annál is inkább meg kell ezt tennem, mert az elmúlt öt évben volt szerencsém a világot bejárva felkutatni és filmekben is bemutatni a nagyközönségnek a  KK-világjelenséget. (Többek között az első KK-tanulmány amerikai szerzőpárjával készítettem  mélyinterjút, valamint még számos filmet e tárgykörben itthon és külföldön, melyeket eddig közel kétmillióan láttak.)
Kérdéseim a következők:

1. Miként lehetséges, hogy egy szellemtudománnyal foglalkozó – állítólag független – lap direkt aktuálpolitikai kitételeket, véleményeket, célzasokat jelentet meg, ráadásul egy olyan cikk keretein belül, melyben a steineri hármas tagozódásról is szó esik?

2. Honnan tudja a szerző, Mr. Large,  hogy „hány Kulturális Kreatív magyar vándorol ki Orbánisztánból”?

3. Milyen forrásból értesült a szerző arról, hogy az eddig külföldre kitántorgott emberek közül hány a KK? Van erről nyilvántartás? Ha igen, akkor hol? Kik készítették és hogyan?

4. A cikkben Mr. Large nagyívűnek szánt gondolatmenetére feltűzött, nemzetközileg ismert példák között váratlanul felbukkan egy meglepően pontos adathalmaz Felcsút településről, lélekszámáról, a helyi futballakadémia költségvetéséről stb.
Vajon honnan ered a szerző ilyen mélységű tájékozottsága?
(Vagy csak én vagyok olyan “kispályás”, hogy bár eddigi életem közel felét külföldön töltöttem, kis időt Mr. Large hazájában is, ilyen mélységű tájékozotságról nem tudnék bizonyságot adni?

5. Hogyan lehetséges továbbá, hogy Mr. Large (az idézett lap szerint) brit egyetemi tanár, kiadóvezető, a hármas tagozódás szakértője magyarországi Waldorf-körökben is tart előadásokat?
Vajon az őt hallgatók tudják, hogy Mr. Large és barátai mit művelenek egy szellmetudományi folyóiratban, mely sajtó- orgánum a Rudolf Steiner által földre hozott antropozófiát viseli nevében?!

6. Hogy lehet, hogy a máskor oly precíz szerkesztők ezúttal nem nevezték meg a cikk forrását, az tehát iródhatott közvetlenül a folyóirat felkérésére. Vajon miért?

Végezetül:

Kedves Ti, akik tudjátok, hogy ez az írás Nektek szól!
Nem lenne jobb egy kicsit leülni, nagy levegőt venni, esetleg Steiner könyveit feltenni a polcra, és számvetésbe fogni? Amíg Ti melldöngetve (belső köreitekben igen bátran) liberálisnak valljátok magatokat, és az individualizmusra hivatkoztok úton-útfelen, nem gondoljátok, hogy egy kicsit hamisan szól a hangszer a kezetek alatt?
Vajon szinkronban vannak tetteitek mindazzal, amiket otthonotok biztonságában olvastok Steiner műveiből, hogy aztán okkult gőgötök elefántcsonttornyából időnként kinyilatkoztassatok a pórnépnek néhány igét..?
Miközben nem vagytok képesek lelketeket, szellemeteket a napi politika hipnózisától távol tartani?

Mondhatom ezt, sőt kérdezhetem, mert ismerlek Benneteket.

Szinte mindnyájatokat.

Itthon és külföldön.

A brit származású  P. E.-nek volt igaza, aki kerek-perec ki merte jelenteni: elbuktatok.

Igen: elbuktatok. És ezt Ti is tudjátok a szívetek mélyén.

Évtizedek óta hallgatva/figyelve okosságaitokat úgy látom, egy dolog, csupán egy dolog hiányzik belőletek.
(Tisztelet a nagyon kevés kivételnek.)

A Krisztusi Szeretet, amiről oly sokat beszéltek.

Ezért nem működik az, amit annyira szeretnétek.
Maradva tisztelettel:

Frigyes Fogel

Kulturális Kreatív,
Producer, független filmes, csellista

 

 

Az érem tobb oldala…
(Egy mazochista monolog Krisztus utan 2015-bol)
43 eves vagyok.
Van egy oreg autom.
Ha azzal erkezek egy helyre akkor “nyugi” van…
Ha az uj autommal erkezek akkor legtobbszor en vagyok az ujazdag nyugatraszakadt bunko, (vagy a keletrol jott paraszt).
Van Iphone-om. A legdragabb es a legjobb.
Ha azt huzom elo akkor a legtobb helyen en vagyok a kobunko (nyugaton is).
Ha a 12 eves regi mobilomat huzom elo akkor szinte mindenki laza es megertoen mosolyog…
Van jo sport cipom.
Vannak jo ruhaim, szmokingom, frakkom mert ilyenekben is dolgoztam.
Ha ezeket hordom en vagyok a…
Ha farmerban es polokban jarok (mint altalaban) akkor A koproli vagyok.
Fogel a vezeteknevem… Zsido nev.
Ha a nemzetkozi ertelmisegi elit kozott jarok es bemutatkozok akkor ez “jo”. Ha elmondom hogy magyar vagyok es megkereszteltek akkor mar valtoznak a dolgok…
Ha epp nemetnek mondom magam akkor “mindenki haver”.
Ha az USA-ban “veletlenul” spanyolul szolalok meg akkor kineznek a tarsasagbol.
Ha epp Amerikaban elek es kiderul hogy a felesegem amerikai akkor “jo vagyok”…
Ha Europaban vagyok es ugyanez derul ki rolam akkor handicap azaz fogyatekos vagyok. (Igy szoktak a szemembe mondani.)
Ha megcsalom a felesegem akkor jo vagyok.
Ha nem csalom meg akkor nem vagyok normalis…
Ha nem fogadom pozitivan egy homoszexualis muveszkollega kozeledeset akkor kirekeszto vagyok.
Ha kedves vagyok hozzajuk es szunet nelkul bologatok akkor progressziv europai… (Ime a nemzetkozi muvesz vilag)
Ha felnezek egy vezetore akkor en mar csak egy individualis/manipulalt roncs vagyok.
Ha en vagyok a vezeto es nem nezek fel senkire akkor vagyok am a fasza gyerek…
Ha egy menekult elott megallok es szoba elegyedek vele akkor az egyik helyen en vagyok a “nagy civil” a masik utcaban viszont felloknek es lekopnek. (Nem csak Magyarorszagon)
Ha tortenelmi parhuzamokat hozok fel a jelenlegi kialakult helyzet bemutatasara akkor a legjobb esetben is egy fasiszta allat vagyok.
Ha epp Spanyolorszagban elek akkor allitolag en vagyok a szerencses kevesek egyike.
Ha a spanyol kollegaim megtudjak hogy magyar vagyok akkor…
Ismerem szinte mindegyik oldalt a munkambol es elethelyzetembol adodoan.
4 nyelven beszelek
3 kulonbozo orszagban elek
“Szabad” ember vagyok(?)
De meddig???
Volt egy ido amikor en is menekultem.
Amikor meg a vasfuggony allt.
Tudom amit tudok.
Megfizettem amiert meg kellett fizetnem.
Es meg mindig latom ugyanazokat a demagog kepmutatokat manipulatorokat.. Egyre tobbet… Mindenhol.
Latom ahogy hergelik az embereket, es az emberek ahogy egymast hergelik.
Latom hogy az egesz szinte mar csak egy erzelmi kerdes…
Latom hogy az emberek nagy reszenel hianyzik az alapveto tudas es kultura.
Latom az elkurvult ertelmisegieket (mindenhol).
Latom a megmondo embereket.
Latom a szektakat.
Latom a “jolelku” naiv(!) megvezetett pszichopatakat.
Ugy latszik hogy ezekben az idokben (a korabbi idokkel ellentetben) sokan megmutatjak valodi arcukat.
Akik viszont Az igazi manipulatorok azok tovabbra is a fuggony biztonsaga mogul neznek ki pervezen mosolyogva jobban mondva vicsorogva.
Ahogy ezt mar megszoktak…
Hol vannak a FUGGETLEN gondolkodok, irastudok, akik ilyen helyzetekben kellene vigyek a fenyt?
Hol van az a bizonyos harmadik oldal?

„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5,8).
Maradva tisztelettel,
(egy repuloteri tranzit varobol… Elnezest az ekezethianyert)
Frigyes Fogel
(producer – fuggetlen filmes)
http://www.FogelMedia.com

 

 

Tavasz van, Új Zélandban vagyok…
Most a föld déli féltekén filmezek ahol épp rügyeznek körülöttem a fák…
Pár napja érkeztem…
36 órás repülő út után Ausztráliaban volt az utolsó átszállásom arra a repülőgépre amelyik már Új Zélandban ért földet.
Az Emiratus légitársaság jelenleg a világon létező legnagyobb Airbus-ába bezsúfolódva sok német amerikai egyiptomi indiai turista és üzletemberrel volt szerencsém együtt utazni.
Ahogy láttam én voltam az egyetlen aki magyar útlevéllel érkezett meg a reptéri határőrök ellenörző posztjaihoz.
Az első meglepetés akkor ért amikor ránéztek az útlevelemre és kedvesen de határozottan elvezettek.
Hmm…
Ilyenre általában az USA-ban vagy pl. az ausztráliai belépéseknél számíthat az ember ahol nagyon keményen megnézik kit vagy kit nem engednek át a határukon…
Na de itt, ezen a szigeten, a világ végén?!
Igen… elvezettek, és nem csak engem… Tizenéves német fiatalokat, nepáli szerzeteseket és másokat is.
Engem először egy nagy terembe vittek ahol mint a reality sorozatokban, hatalmas asztalokon kiterítik az ember minden csomagját…
Egy fiatal ember éppen egy állig felfegyverzett határőr előtt állt a szétszedett csomagjaival….
Sírt…
Aztan kiabált…
Bevillantak régi emlékek amikor annakidején a Román határon “élveztem” mint kisgyerek a szekusok perverzióit…
Visszaugorva a jelenbe mélyet sóhajtottam és felkeszültem lelkileg… Később mint kiderült ezt igencsak jól tettem…
3 órán keresztül különböző helyeken, különboző hivatalos új zélandi rendőri és határőrizeti szervek kihallgatását volt szerencsém “élvezni”…
Mint a filmekben.
30-szor megismételve a teljes élet történetemet a közegnek.
Az ember aki neces helyekre is utazik -(ami nem épp Új Zéland lenne ezen a listán)- pontosan tudja hogy ilyen szitukban jó igazat mondani, mert ha később belegabalyodsz a saját sztoridba akkor bizony elvesztél.
Nos, ennek tudatában kedvesen, türelmesen, mosolyogva végigjátszottam velük a játékot.
(Mint utólag megtudtam az új zélandi kapcsolatomat a kihallgatásom közben többször is felhívták telefonon hogy leellenőrizzenek engem)
Aztán nagy nehezen végére értek a kis játékuknak és elvittek egy másik helyiségbe, ahol ismét be voltam zárva.
3 kamera a falon, tök egyedül, kimenni nem lehetett, mellékhelyiség sehol.
Várni és várni hogy beengednek-e az országukba.
Aztán bejött egy határőr és gratulált hogy kaptam egy speciális(?!) átmeneti vizumot és hogy most már beléphetek Új Zéland területére.
Ekkor döntöttem.
Tudtam hogy ilyen esetekben legjobb ha kussol az ember és örül hogyha minden jó ha jó a vége.
De…
Elkezdtem kérdezni.
Elővettem -(amit korábban előrelátóan kinyomtattam még az utazásom előtt)- az EU és Új Zéland közötti törvényi megállapodás szövegét hogy nekem és még más schengeni országoknak alapból 90 napig mindenféle vízum nélkül van jogom belépni az országukba.
Hallgatás volt a válasz.
Folytattam…
Hogy lehet az hogy ők adtak nekem most egy olyan személyemre szabott vízumot amiben az áll (angolul) hogy a vissza repülőjegyem dátuma előtt mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül kitoloncolhatnak az országukból, és hogy számítsak erre a lehetőségre is.
Ismét hallgatás a válasz.
Na ekkor kitört belőlem a keserű röhögés (szó szerint) és ezzel valószinüleg a Mauri rendőrt eléggé meglephettem mert a papírjaimat (köztük a meghívólevelemet (!) ) félredobva rákérdeztem hogy de most tényleg, mi a fészkes fene volt a gond velem fiúk…
A lazaság ismét bejött, ugyanis az officer elmosolyodott és ezt mondta:
“Mert Magyar az útlevelem. Nem szeretjük a Kelet Európaiakat”
Így. Ezekkel a szavakkal.
De várj csak kedves olvasó, nem ez a poén…
Amikor már a szigeten belül autóztam a vendéglátóimmal akkor elmeséltek nekem egy sztorit.
Új Zéland kormánya egyszer úgy döntött hogy Afrikából és más hasonló helyekről behív menekülteket a szigetükre hogy segítsenek nekik ezzel és családjaiknak.
Ez volt a duma…
Ezeket az embereket szétosztották a szigetnek azon részein ahol az igazi meló történik, magyarán olyan munkákra küldték-küldik ezeket a szerencsétleneket amik már az ittenieknek igencsak büdös.
A program egész jól muködik az elmondásuk szerint ugyanis rengetegen bejöttek a harmadik világ országaiból amiről persze nagy csend van a médiákban…
Ismerös a sztori?
Elöregedő Európa? EU-s nagy gyárosok tapsikálása a friss (olcsó) rabszolgáknak?
Politikusok ámokfutásának álcázott abszolute tudatos döntések?
Úgyhogy kicsiben láthatom itt is ami most nagyban történik a földgolyó másik felén. A tönkretett Európában…
De a “poén” még csak most jön…
“Megdöbbenve” hallottam a vendéglátóimtól hogy a multikulti szerintük nem működik errefelé, hogy a kormányuk által behozott tömegek nagy része nem akar dolgozni ill. hogy csak szaporodnak… Ezekkel a szavakkal!
(A vendéglátóim ide valósiak…)
Keserűen elmosolyodtam…
“Elámulva hallgattam hogy mennyi fasiszta, kirekesztő bunkó van a vendéglátóim között ill. ezen a szigeten is”
Hát már a déli féltekét is megfertőzték a Közép – Európaiak “kibírhatatlan diktatórikus, bunkó paraszt, unortodox vírusai”?!
Jó gondolkodást…
Frigyes Fogel

 

Iván, Iván… Ki is vagy te valójában?

Sok éve történt. A Zeneakadémián – ott voltam, amikor – nagy sutyorgás támadt egy zenekari próba után: ottfelejtetted a kis füzetedet a feljegyzéseiddel az általad dirigált zenészekről, amiket szegények el is olvastak… Megtudhatták, hogyan láttad te őket akkor. A jelzőidet kíméletből nem idézném.
A legutóbbi nyilvános performanszod kapcsán vártam türelemmel, hogy valaki a zenészek közül reagál az ügyre, ami természetesen ismét a fránya pénz körül forog, a látszat szerint.
De most is nagy a csönd. Ám a te/ti hangotok egyre nagyobb, ahogy múlnak az évek…
Sokan vannak, akik nem értenek veled egyet, de egzisztenciális okokból hallgatnak.
Nekem nincs vesztenivalóm.
Sok éve annak, (közel 20 éves külföldi tartózkodásom alatt) hogy olyan karmesterekkel dolgoztam első csellistaként (is), mint Zubin Mehta, Lorin Maazel vagy Ton Koopman stb…
Zenészként megadatott minden, amit elérhettem, de én már a kezdetekkor láttam, miről is szól ez a világ, és előbb vagy utóbb meg kellett hoznom a döntést: én ezt abbahagyom. Nehéz volt minden addigiról lemondani és előről kezdeni az életemet. Sikerült, amire vágyam: most független filmes vagyok. Szabad ember.
De most egy kicsit még visszatérek a karmesterek világához, amit oly sok éven át közelről figyelhettem. Közös vonásként a pénz- és hatalomimádatot tudnám kiemelni. Ehhez a tulajdonságotokhoz nem is kell már más, mint néhány “ügyes” menedzser, s “a bank mindent visz”. Már a látszatra sem kell ügyelni…, mindent bezsebeltek. A többi néma csend.
Ezt a folyamatot írja le hátborzongató részletességgel Norman Lebrecht – Londonban megjelent könyvében – Who Killed Classical Music?: Maestros, Managers and Corporate Politics
Módszeresen felépítettetek magatoknak egy olyan belterjes zárt rendszert, ami sokmindenre alkalmas, csak a szabad művészet kibontakozatására nem, arra semmiképpen. Ti döntötök mindenben. MINDENBEN.
A fent említett Lebrecht úr könyvében minden részletre kiterjed: kik vagytok, mennyit kerestek és hogyan. El lehet olvasni. (Természtesen sok volt kollégám még csak nem is hallott erről a kiadványról.)
Azt csak mi, előadóművészek tudjuk, hogy egy jó zenekar tehetséges koncertmesterrel, megbízható szólamvezetőkkel a legnehezebb műveket is képes előadni – karmester nélkül! 🙂
Számomra nem az a kérdés, hogy szükség van-e karmesterre a zenekarok élén. Én arra lennék kiváncsi, hogy mikor indul el végre valódi párbeszéd a művészek között, és mikor jön el az idő, amikor világosan kimondatik, hogy HOL A HATÁR. Kinek meddig terjed a hatásköre, és mindezért milyen javadalmak illetik?
Például ki mer hozzányúlni a próbajátékok szavazási maffia-szisztémájához? És hosszan sorolhatnám még a tabu-témákat.
Ezt a világot az én szívem (és gyomrom) nem bírta.
Egy biztos, Iván… A világpolitikába avatkozni kívánó USÁ-ba írt leveleid sem kerülték el a nyilvánosságot. Tudod, addig jár a korsó a kútra…
Sok éve már annak, hogy a tükör előtt gyakoroltad buzgón a karmesteri mozdulatokat.
Megvan még az a tükör?
Mert most újra bele kellene nézned.
És ha esetleg nem tetszik, amit ott látsz, küldhetek neked egy kis béta blokkolót.
Arcizomrángás ellen.
Frigyes Fogel
Utóirat (a pontosság miatt):
Sokan és sokat papolnak a mai magyar közéletben arról, hogy a kulturális élet szabad kell legyen, azaz független az aktuális politikai és gazdasági hatalomtól. Ilyenkor keserűen elmosolyodom, mert elképzelem, hogy ezek a kultúremberek, zenészek, pszichológusok, tanárok, filozófusok, antropozófusok és mások, miként viselkednének egymással, ha – tegyük fel – kapnának egy rakás pénzt a szellemi/kulturális élet területein való szabad felhasználásra.
Az utóbbi húsz évben e téren szerzett tapasztalataim alapján meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy óvodás szinten vesznének össze az első ilyen irányú megbeszélésen, és semmi nem változna, sőt…
Miért is? Mert még óvodások vagyunk! (Hogy kis- vagy középső csoportosak, részletkérdés. Az is lehet, hogy vegyes csoport…) Nagynak tartott emberek igazságait ismételgetjük, de amikor élesben kell kiállni a próbát, kivétel nélkül elbukunk. Mindenki tudja, nem kell példákat hoznom.
De mindig mindenre van magyarázat. Tudjátok: ideológia.
Le kéne porolni tükreinket…

Fogel Frigyes
(volt csellista, ma független filmes)

 

 

Jön a gondolatrendőrség…
1, (forrás: nkf.blogstar.hu)
“Jan-Philipp Albrecht a Zöldek Európa Parlamenti szóvivője a közösségi platformok (Facebook, Twitter) erősebb felügyeletét követelte Brüsszelben, melyhez szerintük egy olyan egyedülálló rendőrségi részleg létrehozása szükséges, amely a különböző fórumokat, illetve közösségi platformokat szisztematikusan ellenőrzi, és annak büntetőjogi következményeit – határokon átnyúlva is- érvényre juttatja.”
2,
“A hétvégén New Yorkban megtartott ENSZ közgyűlésén találkozott Angela Merkel német kancellár Mark Zuckerberggel és kérte, hogy a facebook következetesen lépjen fel a nem megfelelő kommentárokkal szemben. A kérdés felvetést a migrációval szemben megnyilvánuló rasszista kijelentések indukálták. A facebook bejelentette, hogy lépéseket tesz az úgynevezett gyűlöletbeszéd tartalmak ellen. „Úgy gondolom, hogy kell ezen dolgoznunk” – idézte a facebook vezér szavait a Medien-Newsletter media.de oldal.”
teljes cikk:
http://nkf.blogstar.hu/…/13/jon-a-facebook-rendorseg-/20839/

Tegnap itt Spanyolország déli részén az autómban ülve hallgattam a rádiót és egyszercsak szeretett vezérünk señor Rajoy (miniszterelnök) élő adásban kijelentette hogy ellene van annak ami Magyarországon történik és este egy televiziós programban mindezt kiegészítette azzal hogy mi (ők) mindenkit be fogunk fogadni aki menekül, kivétel nélkül (!) mert mi (ők) Európaiak vagyunk és egy humánus nemzet. (Közben pörögnek a manipuláltan megvágott magyarországi videó felvételek)
16 évet húztam le ebben az országban.
A 16 év alatt folyamatosan a következő felveteleket kellett néznem a spanyol televiziók késői (!) adásaiban (a spanyol fal) :


Utóirat:
Tegnap a visegrádi négyek háromra olvadtak. A lengyel politikus kur…ák elárultak minket.
A Titanic tovább süllyed…
Fogel Frigyes

 

 

Most mi tegyek? “Segítsetek”!
Ebben az évben (is) rengeteget utazok és bárhova is megyek bizonyos szemontból egyre nehezebb… Lassan már leköpnek a reptereken ha meglátják a magyar útlevelemet, és ha baráti társaságban vagyok (külföldön) sem sokkal különb a helyzetem…
A privát facebook oldalamon a külföldi kontaktjaim nagy része már csöndesen lelépett (ami nem baj) de ma reggel az egyik legjobb barátomtól kaptam (Madrid) ezt a kérdést (rövid részlet):
“…Como puedes imaginar, aquí en España la postural general es la de estar escandalizado con el gobierno húngaro y estar “a favor” de los refugiados. Si tu punto de vista es distinto, quisiera saber por qué.”
Magyarul: “itt Spanyolországban az általános vélemény a magyar kormányról botrányos, miközben itt a menekültek mellett vannak. Ha a te meglátásod más szeretném tudni hogy miért?”
A legjobb barátom… Hogy fogjak hozzá?
Itt kinnt a televiziók, az újságok csak úgy ontják magukból a hazugságokat démonizálva Magyarországot. Bicskanyitogató a stílus. Ravaszul megvágott videók, manipulált képek, újságírói etika zeró.
Hiába próbáltam bemutatni az ittenieknek pár videó eredetijét amiket hazug módon megvágtak a legnagyobb tv csatornák és manipuláltan adják le nap mint nap, sajnos láthatóan falra hányt borsó.
A legszebb az egészben amikor az itteni magyarok beállnak a provokátor hazug nagymédia mögé és a neten járatják le pl. legutóbb a madridi magyar nagykövetet stb.
A többi országban és észak amerikában ugyanaz a helyzet a személyes tapasztalatom szerint.
Vajon mit mondjak a legjobb barátomnak?
Fogel Frigyes
Andalúzia – España

 

 

“Kirekesztő vagyok” mert még nem ment el a józan eszem…
(avagy a politikailag korrekt beszédek ideje már rég lejárt)

Tinédzserként a 80-as évek elején mint fiatal csellista folyamatosan németországba és svájcba jártam tanulni a budapesti Zeneakademia előkészítő tagozata mellett…
Furcsa érzés volt amikor kinnt először tudatosult bennem hogy miért is éreztem magam olyan kényelmetlenül náluk (szinte minden alkalommal).
Akkor ezt úgy fogalmaztam meg magamnak hogy az agyukra ment a jólét…
És ezt a felismerésemet ma is tartom.
De annakidején (tizenévesen) sikerült a másik végletet is megtapasztalnom amikor Magyarorszagnál sokkal szegényebb országokban is volt dolgom és látnom kellett azt is hogy az extrém nyugati jólét ellentéte a nyomor milyen hatással tudja blokkolni az embert.
A két extrém véglet…
Most ezeket a sorokat Andalúzia szívévből írom ahol a 700 éves akkori mór uralom alatt (Kr.u. 8-15 század) -(még ma is így hívják őket itt errefelé, egyébként ők arabok és berberek voltak)-, nos mint köztudott annak idején az Európai kultúra tőlük kapta az orvostudományt, a csillagászatot, a matematikát, az epítészetüket stb.
Andalúzia azon kevés helyek egyike volt a történelemben ahol sok sok éven keresztül a zsidó a keresztény és az iszlám kultúra képes volt békében, harmóniában együtt élni, aminek nyomait még manapság is megtalálhatják a turisták pl. Cordoba-ban vagy Granada-ban.
Kissebb nagyobb megszakításokkal 15 évet éltem itt eddig ebben a mediterrán országban és itt meg arra jöttem rá hogy a fenntebb említett két véglet között talán Spanyolország lehetne egy jó példa arra hogy egy ország hogy tud gyógyítani emberi lelkelet és inspirálni hogy nyugodtan alkothass.
Persze most már itt sem egyszerű, sajnos már itt is tombol az a kapitalista őrület és borzalmas eredményei ami már a világ minden szegletébe eljutott.
Nagyon más időket élünk most.
Ezekben a napokban visszatérve legutóbbi utamról az öreg kontinensre, rájöttem hogy a mai politikailag korrekt beszéd alapján én egy kirekesztő ember vagyok a menekült kérdés kapcsán…
unsure hangulatjel
Megdöbbenve figyeltem az utóbbi hetek eseményeit először Kanadaból majd az USA-ból és most jelenleg itt Európában szemezgetem (4 nyelven) az aktuális híreket:
Nordsee-Zeitung
„ne vesztegessük az időt, hanem ösztönözzük az önkormányzatokat a befogadásra. Integráljuk őket, az óvodában, az iskolában, a sportegyesületekben, a szomszédi kapcsolatokban, a munkahelyeken. Szervezzük meg a kölcsönös megismerést. Ismertessük meg az új szomszédainkat a mi kultúránkkal és a mi értékeinkkel és örömmel tudjunk meg rólunk minél többet. Ne ismételjük meg a múlt hibáit, amikor emberek tömegeit kirekesztettünk és gettókban zártunk, ahol nem dolgoztak és nem volt alkalmuk a társadalmi életre sem. Ebben az esetben az integráció nem lesz sikeres.”
???
Miközben írom ezeket a sorokat sorban jönnek a legújabb hírek:
“Kitiltanák Orbánt a svájci szociáldemokraták
A pénzügyi támogatásoktól is megfosztanák az országot.”
Vagy épp most az Osztrák kancellár:
“nem hisz Orbannak es penzugyi buntetest heleyezett kilatasba”
Végül desszertnek:
Huffington Post
“Meg van a lehetősége, hogy Magyarországot de facto kidobjuk az EU-ből. A 7. paragrafus szerint, ez lehetséges, ha egy ország súlyosan megsérti az Európai Unió alapértékeit.”
No akkor most álljon meg a menet kedves nyugati (most tőlem keletre lévő) felebarátaim!
A nyugati média és politikusok (és akik mögöttük állnak) manipulációs technikáit kezdjük megismerni:

De talán most jött el az idő hogy eszünkbe jusson, miért ne használhatnánk azokat a fránya demokratikus eszközeinket / jogainkat amik még megmaradtak nekünk. Miért ne?
Mire is gondolok?
Például mi lenne ha kiírnának egy népszavazast. Minden egyes EU államban
wink hangulatjel
Kérdezzük meg az embereket hogy elhiszik-e hogy a menekültek tényleg mind menekültek-e, kérdezzük meg hogy kapjanak-e a kormányok felhatalmazást arra hogy hermetikusan lezárják a határokat szigorú beléptetési rendszerrel, plussz új drákói törvényeket az embercsempészek ellen és urambocsá ha szükséges akkor a katonaságot is bevonni a rendfenntartásban.
Miért is ne?!
A németek meg szavazzák meg azt amit akarnak, az osztrákok is döntsék el hogy mi a legjobb nekik, de ha ezek az országok (a franciákat és a többieket ne is említsük) ha továbbra is ilyen pimasz és destruktív módon fognak kezelni és démonizálni minket magyarokat, akkor ennek az úniónak tényleg nincs semmi értelme.
Elég ha ránézünk a térképekre és már egy minimális helyi, stratégiai, történelmi ismeret birtokában felismerhető hogy a menekült kérdés menekült részét hogyan lehetne okosabban praktikusabban és humánusabban kezelni. De erről már sokan írtak. Arról viszont már kevesen hogy miért van az hogy a mai döntéshozók -(tisztelet a kevés kivételnek)- hasonlóan lefokozott tudatállapotban, ugyanolyan módon viselkednek mint akik a 20-ik század eleji Európát, akkori vezetőit jellemezte és az anno kontinensünk teljes lerombolásához vezetett aminek a levét még most is mi isszuk itt Közép-Európában…
Én speciel nem akarok mégtöbb muzulmánt látni Európában.
De ez valahol magánügy.
Az viszont nem magánügy hogy nemrég még a Német kancellár asszony is elismerte hogy a multikulti nem működik.(!)
És ezt az USA-ban ahonnan most jövök már ott sem tagadják.(!)
A hőbörgő, okoskodó, szenvelgő értelmiségi társaimnak figyelmébe ajánlom a következő pár sort (amiről természetesen többségüknek lövésük sincs…)
“A Koránban legalább 109 vers van, amely arra szólítja fel a muszlimokat, hogy az iszlám uralom érdekében háborút folytassanak a nem hívőkkel szemben. Néhányuk egészen erőszakos, többek közt kezek és ujjak levágását, valamint a „bárhová is rejtőző” hitetlenek meggyilkolását írja elő. Azokat a muszlimokat, akik nem csatlakoznak ehhez a harchoz képmutatónak nevezik, és arra figyelmeztetik őket, hogy Allah a pokolra fogja küldeni őket, ha nem vesznek részt a mészárlásban.”
forras: ateistavilag.blog.hu
Zárójelben megjegyzem hogy az elhülyült német kollégáknak és a magyarországi hőzöngő holdkórosoknak már az sem jutna eszébe hogy mi is történt annak idején 1541 ausztus 29-én..
Én betartom az Európai törvényeket, mások miért nem tartják be azokat? Miért vannak kivételek?
Az emberáradat túlnyomó része nem menekült. Pont.
Ez világosan kiderül a titkosszolgálati jelentésekből, független biztonságpolitikai szakertők nyilatkozataiból és nem utolsó sorban ha megnézi őket az ember a saját szemével akkor rögtön látható hányadán is állunk. De ezt már ugyancsak sokan megírták…
(A mostani szitut összekeverni pl. az 56-os eseményekkel -(menekültek)- számomra ez szimpla demagógia)!
Nem azért áldozták milliók az életüket és vérüket az utóbbi évszázadokban itt Európában hogy most néhány lefokozott tudatú politikus, közszereplő és civilnek mondott (ki tudja honnan pénzelt) csoportok tönkretegyenek mindent.
Meg kell védeni a keresztény értékeket a keresztény Európát, vagy legalábbis ami eddig megmaradt belőle.
Lovagok kellenek ma! Olyan modern templomos lovagok akik gyógyító impuzusokkal és ha kell akkor kivont szellemi pallosukkal is megvédik a Krisztus impulzust ami nélkül az emberiség nem lesz képes tovább fejlődni!
Az érzekenyebbek már jó ideje láthatják azokat a viharfelhőket gomolyogni Európa felett amik már az első világháború előtt is gyülekeztek csak akkor szinte senki nem figyelt fel rájuk.
Most talán több lató ember van közöttünk, csak az ő hangjuk nem manifesztálódhat a mai mainstream médiákban a már ismert okok miatt…
De bármi is történjen, emlékezzünk egy üzenetre úgy 2015 év magasságából:
“legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.”
(Máté 10,16)
Fogel Frigyes
független filmes

 

 

Ne féljetek! (Hisz mind hazudnak)
Mind meghalunk? Igen, egyszer mindannyian levetjük a szmokingot…
De vajon feltesszük-e a kérdést hogy a nagymédiák zsoldosai miért tesznek ki pár órával a tragikus párizsi események után ilyen szalagcímeket mint például:
“a pápa szerint ez már a harmadik világháború…”
“Nem kéne végre elkezdeni a terror elleni háborút?”
stb.
A válasz könnyen felismerhető… Nem azért teszik mindezt hogy informáljanak minket hanem azért hogy féljünk.
Mert ha fél az ember akkor a reakciói lelassulnak, a tudata beszűkül, hirtelen döntésképtelen lesz vagy akár kővé dermedté bombázzák megmaradt érzékszerveit a fenevad katonái.
A média zsoldosai, a hazugság katonái -(akik sokszor még annak sincsenek tudatában hogy munkáikkal mit tesznek, kiket szolgálnak)- láthatóan egyre profibb munkát végeznek.
Ugyanazok az erők hazudnak nekünk mint akik a 20-ik század elején Európát tönkretették.
Most is kifinomultan teszik a dolgukat, ráadásul olyan magas művészetre emelték manipulációikat hogy a jelenkor emberiségének nagy része magától segíti ennek a világerőnek a manipulációit mint egy lefokozott tudatú marionett báb. Teszik mindezt az írástudók eltökéltségével, biztonságával és a világot és embertársaikat megváltani akaró “szeretetükkel”.
Szegény Andersen… Meséket kellet írjon… Hogy is volt a király új ruhájával?
Hol is vannak azok a kisfiúk akik bátran, nyugodtan, értelmes gondolatokkal, a szellem biztonságán állva fel mernek kelni a hazugság ingoványából és fel teszik A Kérdést?
Még nem látom őket.
Most a mesterséges intelligencia jéghideg lényeit látom akik figyelik algoritmusaikkal érzelmi reakcióinkat A Pók által szőt Hálón. Manipulálják az emberek millióit akik szünet nélkül A Gépek előtt ülve pl. a francia nemzeti trikolorba változó bélyegképek technikájának pótcselekvéseitől gyorsan(!) kielégülve, elégedetten dőlnek hátra foteljeikben, mereven, szinte hipnotizálva a villodzó monitorok embertelen hideg fényével megbűvölve Abban A Hitben hogy tettek valamit.
De nem tettek semmit. Csak a hazugság ingoványát növelték…
Mindezt nemcsak Andersen zseniális művében hanem pl. Michael Ende – A Végtelen Történet című alkotásának imaginációiban is felfedezhetjük.
És A Hazugág egyre nő.
Lassan bekebelezi egész kultúránkat.
Eközben a fősodratú média zsoldosai lihegve bizonygatják nekünk hogy a “közösségi média” lám milyen sokat segít az embereknek az ilyen tragikus helyzetekben is.
Hazudnak.
Ki kell mondani.
Ki kell kérdezni.
A Kilkhor-t el kell pusztítani.
Mind Meztelenek vagyunk… És Mind meghalunk egyszer…
De hogyan?!
Ez itt a kérdés.

FF

 

 

Támadás a Fényhozó ünnepén?

Karácsony első napja. Belenézek a netes hírportálokba, mi szépet hoznak az ünnep kapcsán.

Most írjam, hogy nem csalódtam?

Az origo, az index es a többiek vezető hírként tálalják, hogy a New York Times egy teljes évig tartó hivatalos felmérést készít Magyarországon az itthoni antiszemitizmusról.

Pár nappal korábban Schiff András – sok éve Londonban élő, világhírűnek titulált –  zongoraművész kirohanását visszhangozták a fentnevezett orgánumok az itthoni antiszemitizmusról, és arról, hogy mily kevés a civil kurázsi, az emberek félnek felemelni a szavukat az ellen, ami itt folyik, valamint azt is tudtunkra adta, hogy nem teszi be a lábát az országba…
Így mondta. Aki nem hiszi, járjon utána

Kedves Bandi!

Akkor most én emelem fel a szavam egy-két polgári szóra.

Kérdezlek én: ha nem teszed be a lábad az országba, honnan a ménkűből tudod, hogy mi is történik itt?

(Idekívánkozik Antal Nimród, a Kontroll című film rendezője szintén a közelmúlban adott nyilatkozatának egy kitétele: mivel jelenleg ismét nem Magyarországon él, ezért bizonyos belpolitikai, illetve egyéb, hazánkat érintő kérdésekben nem lenne tisztességes véleményét hangoztatnia.)

Bandi! Minek is lehetne minősíteni a BBC-nek adott interjúdban elővezetett sirámaidat, melyek által ismét kísérletet teszel szülőhazád és a benne élők lejáratására?!
(Itt kell megjegyeznem, hogy legutóbbi külföldi útjaim során többször megesett, hogy félrevontak emberek, és óvatosan megpendíteték a kérdést: te Frici, tényleg olyan borzalmas a helyzet Magyarországon?
Amikor USA-beli barátaim megtudták, hogy tizenöt év kintlét után újra itthon élek, valós aggodalommal kérték, meneküljek innen, ahol tombol a fasizmus (sic!)…
Ebből a sok féltő hangból kellett megállapítanom, bizony alapos munkát végeznek a lejáratókampány fizetett emberei.
Miközben a hazainak leírt jelenségek szerte Európában jelen voltak, vannak és …?

A helyedben, Schiff mester, jobban tartanék a brit szélsőségesektől, vagy akár az USÁ-ban tevékenykedő náci mozgalmaktól, hiszen ezek a jogállamiság törvényei szerint nem korlátozható mozgalmak. Erről persze nem harsognak az “anti-hírek szerelmesei”.

A sajtó valódi szerepéről nyilván sokan megpróbáltak már teljes képet adni, kevés sikerrel. Persze, ha valaki venné a fáradtságot, és pontosan feltérképezné, hogy melyik orgánum milyen tulajdonban van, avagy éppen a komolyzenei világ haveri, etnikai és szexuális hovatartozás-alapú csoportjainak működési  mechanizmusát vizsgálná meg egy kicsit közelebbről (amit én sok évig közvetlen közelről tapasztalhattam),   nos, igazi ismeretek birtokában talán már semmin nem csodálkoznánk.

Vajon min múlik, hogy minderről nem szokás(?), nem lehet(?) tabuk nélkül beszélni?

És miért csak ábránd, hogy a BBC híres etikai kódexe alapján meghallgattassék a másik fél is? Schiffen kívül sok-sok művész él még Magyarországon, aki nem menekült el, sőt… De brit földről is kapásból tudnék ajánlani pár embert, Norman Lebrechtet például aki jó tíz éve – ott, Nagy-Britanniában – le merte írni, mi is az a kotta.  A könyv címe: Who killed the classical music?  – Ki ölte meg a klasszikus zenét,

A magam nevében bátran kijelenthetem, hogy másfél éve, amióta ismét itthon élek, és az országot járom, mindenütt tapasztalom, hogy egyre nagyobb és minőségibb civil mozgás van, nagyon sokan új utakat keresnek, új közösségeket, gazdasági és kulturális formációkat építenek,…. jó itthon lenni… ahogy jó adott esetben Londonban, Madridban, New Yorkban stb.

A fenti benyomásomat minden szónál jobban támasztja alá a Kulturális Kreatívok világjelenség, amely megállíthatalanul növekszik, s mint ilyen, a legvilágosabb cáfolata a fentebb jelzett minőségű világmédia sugallatainak.

Az igazán nagy dolog az lenne, ha egyszer Schiff mester és barátai, a New York Times-felmérésre utasítást adó médiaguruk stb. meglátogatnának minket, civileket, és játszanának nekünk is, amúgy isten igazából, civil kurázsiból… örömzenét, akár ingyen is, vidéken is, sőt szomszéd testvéreinknek is… zsidóknak, sváboknak, szerbeknek, erdélyieknek, románoknak, pártállásra való tekintet nélkül, csak a zene öröméért.

Végezetül minden kedves barátomnak, munkatársamnak, valamint ellenségeimnek – ha vannak –  boldog új évet kívánok!

Hajrá Kulturális Kreatívok! Hajrá Közép-Európa!

Fogel Frigyes

 

 

 

POZSONYBAN TÖRTÉNT VELEM
Egy friss élményemet szeretném veletek megosztani…

Most jöttem vissza Pozsonyból, ahol Szlovák barátaink tegnap mutatták be nemzetközi filmünket (Kulturális Kreatívok 1.0 – A Forradalom).

A bemutató egy régi gyárépület egyik hatalmas csarnokában történt, amit most közösségi összejövetelekre használnak a pozsonyi Kulturális Kreatívok.

Rengetegen jöttek el, fantasztikus volt a hangulat.

Az esti összejövetel előtt a város különböző pontjain riportokat is készítettem KK projekteket bemutató barátainkkal, melyeket nemsokára megosztok veletek, amint a fordítások elkészülnek.

De nem erről akartam írni.

Az út elején történt velem valami rendhagyó…

Szokás szerint korán reggel kamerával és a többi cuccal felpakolva bevágódtam a kocsiba, és elindultam északi szomszédainkhoz.

Minden a szokásos módon történt szinte ugyanazzal a koreográfiával mint az utóbbi négy évben, amióta járom a világot –  filmeket készítve a Kulturális Kreatívokról és projektjeikről.

Autópályák, benzinkutak, kávék, kátyúk, radarkontrollok és végül érkezés a hotelhez, ami ebben az esetben egy eléggé lepukkant, sok évvel ezelőtt sportolóknak készült szocreál borzalom a pozsonyi autópálya közelében.

Nos, miután megérkeztem, gondoltam, megkeresem a recepcióst, ugyanis kellett a kulcs a garázshoz…

Néhány perc múlva elő is került egy magam orabeli srác, aki hozta a kulcsokat és közben igencsak törve az angolt, megpróbálta elmagyarázni a hotel, illetve mondjuk inkább azt, hogy a motel szabályait.

A garázshoz érve a srác megáll, és nekem szegezi a kérdést, honnan jöttem. (Amúgy végig angolul beszélgettünk.)

Mondom, hogy magyar vagyok.

Erre elmosolyodik és erős akcentussal felkiált: Testvérem! (Szlovák volt a srác, ha még nem írtam volna.)

Erre megálltam, ránéztem és rögtön láttam, hogy a szívéből jött ez az egy magyar szó, és tudtam azt is, hogy sosem fogom elfeledni a felcsillanó szemét.

Őszinte örömmel fogadott…

Testvérem… Így mondta…

Én meg szabályosan meghatódtam…

Éreztem, hogyha így indul a pozsonyi munkám, minden rendben lesz.

És így is történt.

Fantasztikus két napot töltöttem el szlovák barátainknál, nyomát sem láttam annak a beteg és tudatosan kreált hangulatnak, amit a nagymédiákból árasztanak felénk nap mint nap  – mérgezve az emberek tudatát.

Ismét volt szerencsém megtapasztalni azt, hogy itt nálunk, Közép-Európában mennyire szívközpontúak az emberek, összehasonlítva a nyugati világban élő társainkkal…
Legalábbis ez az én szubjektív tapasztalatom, hiszen az utóbbi 15 évet nyugati országokban töltöttem el.

Mert sokan vagyunk itt sokféle nemzet fiai ebben a különleges és gyönyörű Közép-Európában és bizony pont ez teszi különlegessé ezt a helyet, mint már személyesen is megtapasztaltam, Prágában, Pozsonyban, Erdélyben/Romániában, Ausztriában és remélem, hogy nemsokára déli barátainknál is: milyenek is vagyunk mi valójában…

A sokszínű, sokféle nemzetség együtt, akik mind tehetségesek valamiben.

És ezt csak saját személyes találkozásaink alkalmával, közösségeinkben, vagy közösségeinket építve élhetjük meg és fogjuk megélni.

Mert menni kell, kopogtatni, személyesen megkérdezni a mellettünk élőket:
Testvérem, hogy vagy? Miben segíthetek?

2013. március elsején

Fogel Frigyes

 

 

Egy rendhagyó március 15, avagy gondolatok egy (hó)vihar kellős közepéből….
Hajnal óta ülök a dolgozószobám ablaka előtt és nézem ezt a hóvihart…

Még éjszaka a magyar kormány lemondta a hivatalos ünnepségeket az időjárásra hivatkozva.

Eddigi 40 évem alatt nem emlékszem olyan március 15-re, amikor hóvihar bénította volna meg az ország életét, persze arra sem, hogy aznap este, amikor a pápa lemond, a világsajtó fotósai által megörökítve csodálhatjuk a látványt, ahogy egy hatalmas villám becsap a Szent Péter Bazilika főkupolájába.

Véletlenek pedig nincsenek.

Rudolf Steiner valahol azt mondta (nem pontosan idézem), hogy az időjárás tükröződése az emberek lelki állapotának…

Még ha ezt a gondolatot sokan meg is mosolyogják, hozzá kell tennem, amikor először hallottam ezt, akkor bizony megálltam egy pillanatra.

Most nézem a közösségi oldalakat a neten, és látom hogy legtöbben csak keseregnek az időjárás kapcsán (is)…

Nincsenek véletlenek.

Most először valószínűleg tényleg nem olyan lesz a március 15., ahogy hosszú évek óta a szokásos forgatókönyvek szerint szokott volt lenni…

A természet erői most megadták nekünk a lehetőséget, hogy ki-ki otthonában vagy a munkahelyén csendesen elmeditálhasson, urambocsá: máshogy ünnepelhesse meg ezt a napot.

A szabadságunk napját.

Szabadság?

Ünnep?

Mit is látok én most?

Azt látom (a közösségi oldalakon és a személyes kapcsolataim területén is), hogy a kiművelt emberfők, tudósok, művészek, azaz az írástudók ma hajnalban is ugyanúgy keseregnek, gyűlőlködnek, egymás cinizmusában fürödnek, az aktuálpolitikán hergelik egymást és ráadásul köztük vannak olyanok is, akiket gyerekkorom óta ismerek és több évtized elteltével is csak arra képesek, hogy lájkolják egymás nyavalygásait.

Semmi többre.

Miután életem közel felét külföldön töltöttem eddig (és nemrég jöttem haza, hogy itt folytassam életemet, s ezt a döntésemet nem bántam meg!), szóval azt hittem én naiv, hogy ennyi év után talán azok közül, akiket régóta ismerek (közelről vagy távolról), valami változást látok vagy legalábbis valami fejlődés lesz a hozzáállásukban illetve gondolkodásukban.

És ma hajnalban (is) azt kell látnom hogy nem. Még nem…

Talán ez az idő, a hó, ami most minket bezár oda, ahol éppen most vagyunk, egy lehetőség lehet arra, hogy azokon a “fránya érzelmeken” kicsit úrrá legyünk és átgondoljuk a helyzetünket.

Esetleg nem kellene már abbahagyni a sebeink nyalogatását?

Esetleg nem kellene utánanézni, hogy mit jelent pontosan a liberalizmus, a konzervatizmus, a politika művészete ma és a régi kultúrákban, esetleg megkérdezni önmagunka, hogy így akarunk meghalni – majd egyszer: keseregve, másokra mutogatva, az aktuális hatalmat/főnökeinket okolva és bűnbaknak megtéve, miszerint csakis ők tehetnek mindenről.?!

Mert mindannyian elhagyjuk egyszer ezt a földi létet, a mostani jelmezünket.

De nem mindegy, hogyan.

Egy barátom minap mondta nekem, hogy az itthoni fiatalok – összehasonlítva a nyugatiakkal – mennyire mások. És sajnos nem pozitív értelemben.

Amíg az itthoniak túlnyomó része (és ez az én személyes tapasztalatom is) az aktuális örjöngéseiknél többre nem képes, addig határainkon túl sok fiatal az örjöngések helyett megszervezi a saját életét, új formákat építenek fel, előadásokat tartanak, de legalábbis emberi módon próbálnak kommunikálni, valami dialógust felépíteni egymás között.

És láss csodát, sokszor sikerrel történik mindez.

Érdekes lenne tudni hogy itthon hányan vannak ma közöttünk olyan fiatalok, akik tudják, mit jelent áldozatot hozni.

Úgy, ahogy 1848-ban áldozatokat hoztak… A hazájukért, önmagukért és értünk is…

És most nem a szirupos történetekre gondolok, hanem az akkori és mai indivídumokra.

Tudom hogy vannak ilyenek, és hogy lesznek is. Hisz ilyen emberekkel élek és dolgozok együtt már sok éve…

Ők, nem sírnak az interneten és a privát életükben, hanem bátran tesznek, építenek, és lerázzák magukról a cinizmus bénító démonait, és munkáik gyümölcsét már most lehet látni.

A  régi struktúrák ideje lejárt.

Döbbenetes számomra, hogy ezt egyetemi docens vagy művész barátaim közül sokan, még ha érzik is, de nem képesek felfogni.

Az “egyszerű” emberek valahogy sokkal előbbre tartanak ennek felismerésében – legalábbis szubjektív tapasztalataim szerint.

Manapság egy olyan világban élünk, ahol már nincsenek titkok, minden kiderül, a nagy kérdés csak az, hogy mennyi erőnk van igent vagy nemet mondani.

Mert szerintem azt, amit most megélünk, egy bizonyos tesztnek is lehet nevezni.

Van-e akaraterőnk és bátorságunk igent vagy nemet mondani.

Ahogy ezen a napon sok-sok évvel ezelött sokan meg is tették.

Saját tapasztalat:

Ha megtesszük az első saját egyéni lépéseinket a szívünkre hallgatva (nem csak a józan eszünkre), akkor a segítség meg fog jelenni életünkben.

De amíg ez az első döntő, legnehezebb lépes nem történik meg, addig tovább mérgezzük a saját és mások életét, hamis biztonságban érezve magunkat exkluzív langymeleg pocsolyánkban.

Nemrég kaptam egy levelet…

Határon túli magyaroktól jött…

Ezt írtak:

“Kedves Frigyes!

Mi nem lájkoljuk a Kulturális Kreatívok közösségi oldalán megosztott linkeket, írásokat.

Mi nem kommentelünk ezeken az oldalakon.

Mi…. Csendben vagyunk.

Figyelünk.

De tudnod kell, hogy veled, veletek vagyunk.

Sokan vagyunk.

És mi is dolgozunk.

Veletek, együtt.

Csak azért írjuk meg ezt neked, hogy tudd.”

Kívánok egy szép, egy szellemben, lélekben forradalmi március 15-ét mindenkinek határon innen és túl!

Szeretettel,

Fogel Frigyes

 

 

 

2 thoughts on “Törölve lett de most ismét megosztom: a korábbi szösszeneteim egy helyen…

  1. Kedves Frigyes Köszönöm,hogy ismét el küldted a korábbi írásokat, három napig nem volt lehetőségem a gépemhez hozzájutni tegnapra több száz levél gyűlt össze kéretlenek tömkelegével. Radikális eszközt választottam oldalakat töröltem így áldozatul estek a te írásaid is.Örülők,hogy ma ismét megtaláltam. Sajnáltam volna ha nem tudtam volna elolvasni mindig érdeklődéssel olvasom írásadat.Köszönet értük.Üdvözlettel, én is “csendesen figyelek” Imre.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s